Károlyi Mihályné Andrássy Katinka emlékiratának második kötete, az Együtt a száműzetésben már nem tetszett annyira, mint az első. Van benne ugyan néhány aranyos történet, de már korántsem annyi, mint az első kötetben, és eltűnt az a személyes báj, amiért annyira szerettem az elsőt. A fiatal lány felnőtt lett, és egyre inkább elmerül a szocialista eszmékben és a férje iránti imádatban. Ott kezdtem igazán unni a sztorit, amikor az amerikai előadókörútjáról maga helyett a férjéhez írt levelek számolnak be. A napi, érdektelen beszámolók (csupa számomra ismeretlen emberrel találkozott, és hosszasan ír a beszélgetéseikről, aminek a témája a szocialista eszmék terjesztése) mellett másról sem lehet olvasni ezekben, mint hogy mennyire szereti Mihályt, mennyire hiányzik neki, mennyire aggódik egészsége miatt. Én szeretem a romantikus sztorikat, de ez még nekem is sok volt.Első emigrációjuk során Csehszlovákiából Olaszországban, onnan Jugoszláviába, majd Párizsba és Londonba vezetett az útjuk. Az emlékiratban nem egyforma terjedelemben jelennek meg a helyszínek: ez a háború előtt időszak teszi ki a könyv 90%-át, aztán mindössze egy fejezet (kb. 15-20 oldal) foglalkozik a hazatéréssel 1946-ban, barátságukkal Rajk Lászlóval és családjával, majd a párizsi követségi megbízással, a kiábrándulással és az újabb emigrációval. Nehéz évek voltak - ezzel indokolja, hogy nem ír róla többet. Nincs jogom kétségbe vonni az írónő elképzeléseit, de az emlékirat végét eléggé összecsapottnak éreztem.
.jpg)
Hasonló a helyzet a gyermekeikhez való viszonyával. Nagyon furcsáltam, hogy milyen keveset ír három gyermekük növekedéséről, későbbi életéről. Fiuk, Ádám, 1939-ben, a háború kitörése előtt egy repülőgépbalesetben halt meg: ezt az emlékiratban néhány mondatban intézi el (csak a naplórészletekből tudunk meg valamit arról, hogy mi is történt pontosan), de a lányai gyerekkoráról, házasságáról nincs egy szó sem, csak néhány odavetett megjegyzés. Nyilván a magánélet szentsége sérthetetlen, de én mást vártam azok után, hogy a születésüket az első kötetben nagyon pontosan és tele érzelmekkel írja le.Valahogy olyan érzésem volt ennél a második kötetnél, hogy csak azért írta meg, hogy elmondja, milyen pompás eszme a szocializmus (nyilván ezért is adták ki a kötetet 1969-ben). Nem véletlen, hogy Kádárról így ír: "Örültem, hogy kezet foghattam azzal az emberrel, akinek határozottsága megóvta Magyarországot attól, hogy második polgárháborús Spanyolországgá váljon." Ez főleg azok után furcsa, hogy Rákosi miatt kényszerültek másodszor emigrációba, és Károlyi Mihály sosem szimpatizált a magyar szocializmussal. De úgy tűnik, Károlyiné mindenképpen ki akarta adni a könyvet, és annak az volt az ára, hogy megbékéljen a Kádár-féle szocializmussal. Azt írja, azért jött haza 1961-ben, hogy az új generációnak, aki a Horthy-féle propagandán nevelkedett, elmondhassa ki is volt Károlyi Mihály. Szerintem ezt már azzal megtette, hogy kiadta Károlyi Hit illúziók nélkül c. könyvét, nem lett volna feltétlenül szükség még erre az emlékiratra is (egyébként sok helyen idézi is azt a művet, néha hosszan, oldalakon keresztül...).
Végül, hogy ne csak a negatívumokat mondjam, néhány történet következik a könyvből:
Az első a Horthy-rendszer visszásságainak jó példája. Az írónő nem kis iróniával írja le, hogy a második királypuccsot visszaverő katonák jutalmul, amiért megakadályozták a restaurációt, Károlyi Mihály birtokait kapták, amiket azért vettek el a Károlyi-perben, mert 1918-ban detronizálni merte a királyt!Egy másik történet szerint a második világháború előtt Károlyiné is beszállt az antifasiszta szervezkedésbe, és titkos megbízással Berlinbe utazott. Egyik zsidó barátjának estélyén vett részt, ahol megjelent egy SS tiszt is (egyenruhában), aki valamikor a házigazda jóbarátja volt. Rögtön kérdőre is vonták, hogy miért ebben a ruhában jött. A tiszt így válaszolt: "Ugyan, mi nem gyűlölünk minden zsidót. Téged például tisztelünk. Soha egy hajad szála sem fog meggörbülni!" A házigazda ezen csak gúnyosan mosolygott, ugyanis teljesen kopasz volt!
Legjobban mégis az a rész tetszett, amikor Károlyiné egy középkori olasz írót idéz, aki Genováról ezt írta: "Vannak hegyeid fák nélkül, vannak vizeid halak nélkül, vannak asszonyaid szemérem nélkül és férfiaid becsület nélkül." Ugyanezt alkalmazta a Horthy-korszak Magyarországára: "Vannak papjaid hit nélkül, grófjaid becsület nélkül, parasztjaid föld nélkül, szocialistáid meggyőződés nélkül, királyságod király nélkül, képviselőid ész nélkül".
Legjobban mégis az a rész tetszett, amikor Károlyiné egy középkori olasz írót idéz, aki Genováról ezt írta: "Vannak hegyeid fák nélkül, vannak vizeid halak nélkül, vannak asszonyaid szemérem nélkül és férfiaid becsület nélkül." Ugyanezt alkalmazta a Horthy-korszak Magyarországára: "Vannak papjaid hit nélkül, grófjaid becsület nélkül, parasztjaid föld nélkül, szocialistáid meggyőződés nélkül, királyságod király nélkül, képviselőid ész nélkül".
Vannak dolgok, amik sosem változnak...
