63 éve (1947) írták alá Párizsban a II. vh-t lezáró békét.
Ekkor dőlt el végleg, hogy a trianoni békediktátum soha nem változik számunkra kedvezően. Hiába a szép szavak (Apponyi), hiába a külföldi segítség (Rothmere), hiába a revizionista lózungok, hiába a szánalmas próbálkozások (frankhamisítás), hiába a fegyverkezési program (1938.03.05.), hiába a zsidó áldozatok (kb. 550 ezer) - az 1920-as határok nem módosulnak - leszámítva további 3 falut, amely csehszlovák lett.
A béke értelmében nyolc év alatt 300 millió dolláros jóvátételt kellett három ország részére fizetnie különböző árucikkekben; 200 milliót a Szovjetuniónak, 70 millió Jugoszláviának és 30 millió Csehszlovákiának. A szerződés 65 ezer főben maximalizálta a magyar hadsereg létszámát (ebből ötezer fő volt a légierő), a harci gépek száma nem haladhatta meg a hetvenet. A békeszerződés aláírásával a Szövetséges Ellenőrző Bizottság mandátuma megszűnt, s Magyarország a nemzetközi jog elvei szerint visszanyerte szuverenitását. A béke egyik cikkelye azonban kimondta: "a Szovjetuniónak fennmarad a joga magyar területen oly fegyveres erők tartására, amelyre szüksége lenne ahhoz, hogy a szovjet hadseregnek az ausztriai szovjet övezettel való közlekedési vonalait fenntartsa."