A populizmus egy pszeudo-ideológia, egy ideológiának látszó blöff. Egy-két témára koncentráló, alapvetően kritikus nézet, amely megoldásadásra nem képes. Ez azonban a tanulatlan rétegnek gyakran szimpatikus, hiszen nem gondolkodásra, hanem érzelmi alapú motiválásra késztet. A pop. gyakran a kapitalizmus és szocializmus előnyeit akarja azok hátrányai nélkül, ám ennek mikéntjéről sosem beszél (hiszen lehetetlen). Alapvetően antiparlamentalista, tömeggyűlésekre, a "népi kezdeményezésnek" nevezett kampányokra épít. Ezekre azért van szüksége, mert a parlamentalizmus gondolkodásra serkent, míg az utcai szónoklatok révén könnyű érzelmi úton a híveket tovább erősíteni.A szónak létezik egy hétköznapibb jelentése, miszerint a tömegeknek szóló, valódi érvek és erények nélküli politika, de ez csak az elsődleges jelentésből származó értelmezés.
USA-ban populizmusnak azt az ideológiát nevezik, amely teljesen antiliberális, vagyis rendpárti (konzervatív) és egyenlőségpárti (szdem.). A fogalom innen ered, ugyanis az 1800-as évek végén egy vidéki reformmozgalmat neveztek így. Céljuk az állam közvetlen szegénysegélyezése volt.
