445 éve (1564) halt meg Kálvin János, a kálvinizmus névadója.
1509-ben született Noyonban (Franciaország) Jean Caulvin néven. Jómódú apja apostoli jegyző és káptalani ügyvéd volt. Fia ennek megfelelően jogi és bölcsész tanulmányokat végzett Orléansban és Párizsban. Itt csatlakozott a helyi reformációs mozgalomhoz. Részben emiatt elzavarták, majd hazatérve lemondott az apja által szerzett papi állásról, mert elveivel ellentétesnek találta. Nem sokkal később 8 napra fogdába is vetik egy egyház elleni tüntetés miatt. Eztán Párizsba ment a katolicizmus ellen prédikálni (ekkor találkozott Szervét Mihállyal, akivel komoly vitája akadt a szentháromság miatt).

1534-ben I. Ferenc elrendelte az eretnekek megégetését, így Kálvin inkább Svájcba menekült. Itt, Bázelben írta meg az Institutio Religionis Christianae (A keresztény vallás rendszere) c. művét, amely a francia reformáció egyik vezetőjévé emelte.
Ennek hatására hívták meg Genfbe 1536-ban, hogy legyen lelkészük. A városi tanáccsal azonban összeütközésbe került új nézetei miatt, így két év múlva mennie kellett. Strassbourgban talált lelkészi állást a helyi hugenották körében, meg is nősült (neje 9 évet élt még).
1541-ben a genfi tanács visszahívta, mert nem akartak visszatérni Róma kebelébe. Elfogadták újításait, ám Kálvin egyeduralmáról csak 1555-től beszélhetünk. Ekkorra sikerült a városból elkergetnie az ellenzék tagjait, s így a (világi) tanács és (vallási) konzisztórium irányítása alá került. A dátum azért fontos, hogy nyilvánvaló legyen, nem kizárólag személyes döntése volt Szervét megégetése 1553-ban.
Akadémiát alapított, amely fontos szerepet kapott a kálvinizmus terjesztésében, amely hamar tért nyert Franciaországban, Hollandiában, Skóciában és Magyarországon.