96 éve (1913) írták alá a londoni egyezményt, amely lezárta az I. Balkán-háborút.A balkáni államok a 19. század folyamán kezdték függetlenségi harcukat, amely 1878-ban már (részben) sikerült, ám az új nemzetek egyre nagyobb területet akartak, amely sorozatos konfliktusok forrásává vált. A nagyhatalmak is beavatkoztak a helyi ügyekbe (ismeretes, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia megszerezte Bosznia-Hercegovinát), Oroszország egy pánszláv tervvel, míg Anglia és részben Németország és Ausztria a török uralom fenntartásával.
A fiatal államok 1912 tavaszán kölcsönös segítségnyújtási egyezményt kötöttek, majd a szükséges előkészületek után 1912. október 8-n tört ki a háború, hogy a gyengülő Török Birodalmat kiszorítsák Európából. A nagyhatalmak (az oroszok és olaszok kivételével) nem támogatták őket, ám nem avatkoztak be fegyveresen a konfliktusba. A szövetséges államok egymástól függetlenül harcoltak, így, noha kétszeres túlerőben voltak, a vártnál nehezen jöttek a győzelmek. A harcok december 3-n véget értek, és Londonban összeültek megkötni a békét.
A közel féléves tárgyalások végén született meg a londoni egyezmény, amely értelmében Törökország szinte kiszorult Európából. A megszállt területeket felosztották Bulgária, Szerbia, Görögország és Montenegro között (ebben a nagyság szerinti sorrendben), valamint kötelesek Albániát kiüríteni, hogy az is független legyen.
A béke nem tartott sokáig, hiszen mindegyik állam elégedetlen volt vele. Macedonia egészét követelte ugyanis mind Bulgária, Szerbia és Görögország is. Június 29-n Bulgária döntött úgy, hogy a fegyverhez nyúl, de túlértékelte erejét. A szerbek és görögök is megállították az előre törő bolgárokat, ráadásul északon a románok is megtámadták őket. Ezt a törökök sem
hagyták tétlenül, és délről megtámadták a tehetetlen országot. Bulgária erre fegyverszünetet kért, amit július 31-n meg is kötöttek. Bukarestben gyorsan aláírták a békét (aug. 10.), amely értelmében Bulgária elvesztette a megszállt területeket. A Balkánon ezzel egy teljes évre lenyugodtak a fegyverek.
(1. ábra a háború előtti helyzetet, a 2. a londoni béketárgyalás alatti megszállt területeket, a 3. a bukaresti béke utáni állapotokat mutatja - egyben linkek is.)
A közel féléves tárgyalások végén született meg a londoni egyezmény, amely értelmében Törökország szinte kiszorult Európából. A megszállt területeket felosztották Bulgária, Szerbia, Görögország és Montenegro között (ebben a nagyság szerinti sorrendben), valamint kötelesek Albániát kiüríteni, hogy az is független legyen.
A béke nem tartott sokáig, hiszen mindegyik állam elégedetlen volt vele. Macedonia egészét követelte ugyanis mind Bulgária, Szerbia és Görögország is. Június 29-n Bulgária döntött úgy, hogy a fegyverhez nyúl, de túlértékelte erejét. A szerbek és görögök is megállították az előre törő bolgárokat, ráadásul északon a románok is megtámadták őket. Ezt a törökök sem
hagyták tétlenül, és délről megtámadták a tehetetlen országot. Bulgária erre fegyverszünetet kért, amit július 31-n meg is kötöttek. Bukarestben gyorsan aláírták a békét (aug. 10.), amely értelmében Bulgária elvesztette a megszállt területeket. A Balkánon ezzel egy teljes évre lenyugodtak a fegyverek.(1. ábra a háború előtti helyzetet, a 2. a londoni béketárgyalás alatti megszállt területeket, a 3. a bukaresti béke utáni állapotokat mutatja - egyben linkek is.)
