819 éve (1190) halt meg I. Frigyes, német-római császár.1187-ben a fontos szentföldi városok után Jeruzsálem is a muszlimok kezére került. VIII. Gergely pápa ezért meghirdette a III. keresztes hadjáratot, hogy kiűzzék Szaladint a szent városból. Hétéves békét rendelt el, hogy az ellenséges keresztény államok sereget küldhessenek a Közel-Keletre. A résztvevőknek böjtölés után egy nagy misén kellett résztvenni, ahol közösségileg megkapták a keresztet, amivel általános bűnbocsánatot kaptak, valamint adósságaik eltörlését.
A felhívásnak eleget tett I. (Oroszlánszívű) Richárd angol, Fülöp Ágost francia király és I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár. Frigyes 1152 óta uralkodott, ő szilárdította egységgé a császárságot. Letörte a függetlenkedő német fejedelmeket (különösen Oroszlán Henriket), a lombard városokat (főleg Milánót), a pápával szemben magához ragadta az invesztitúra jogot, ezért ki is átkozták.
Barbarossa a szárazföldi utat választotta, ami Bizáncban problémát okozott. Izsák császár ugyanis nem kívánta élelmezni a sereget, hiszen békét kötött Szaladinnal, és ez a béke felrúgását jelentette volna. A két császár egyezkedni kezdett, hogy a várható hódításból mekkora rész járjon Bizáncnak cserébe. Egyezség helyett Frigyes serege megtámadta a bizánciakat, akik így fegyver által tértek jobb belátásra. (Ez előre vetítette a IV. keresztes hadjárat eseményeit.)
Következett a szeldzsukok uralma alatt áló Kis-Ázsia, amely uralkodójával Frigyes még indulás előtt békét kötött, hogy zavartalan legyen útja. Csakhogy ekkorra már a fia vette át a trónt, aki Szaladin szövetségese lett, így
sorozatos támadások érték a német sereget. A németek lassan, és jelentős veszteségeket szenvedve jutottak tovább. Következett az örmény állam, amely természetesen békével fogadta a kereszteseket. Frigyes a nagy hőség miatt egy folyóban mártózott meg, ám (talán a hirtelen hideg víz miatti szívrohamban) belefulladt. A sereg kisebb része inkább hazaindult, újra az ellenséges úton - nem ismert, hányan tértek vissza. A zöm azonban inkább a Szentföldre ment tovább, ahol pestisben haltak meg a legtöbben. Akkónban csatlakoztak Richárd seregéhez, amelynél nagyságrenddel kevesebben voltak, noha kb. 4-5-ször annyian indultak el.
Barbarossa a szárazföldi utat választotta, ami Bizáncban problémát okozott. Izsák császár ugyanis nem kívánta élelmezni a sereget, hiszen békét kötött Szaladinnal, és ez a béke felrúgását jelentette volna. A két császár egyezkedni kezdett, hogy a várható hódításból mekkora rész járjon Bizáncnak cserébe. Egyezség helyett Frigyes serege megtámadta a bizánciakat, akik így fegyver által tértek jobb belátásra. (Ez előre vetítette a IV. keresztes hadjárat eseményeit.)
Következett a szeldzsukok uralma alatt áló Kis-Ázsia, amely uralkodójával Frigyes még indulás előtt békét kötött, hogy zavartalan legyen útja. Csakhogy ekkorra már a fia vette át a trónt, aki Szaladin szövetségese lett, így
sorozatos támadások érték a német sereget. A németek lassan, és jelentős veszteségeket szenvedve jutottak tovább. Következett az örmény állam, amely természetesen békével fogadta a kereszteseket. Frigyes a nagy hőség miatt egy folyóban mártózott meg, ám (talán a hirtelen hideg víz miatti szívrohamban) belefulladt. A sereg kisebb része inkább hazaindult, újra az ellenséges úton - nem ismert, hányan tértek vissza. A zöm azonban inkább a Szentföldre ment tovább, ahol pestisben haltak meg a legtöbben. Akkónban csatlakoztak Richárd seregéhez, amelynél nagyságrenddel kevesebben voltak, noha kb. 4-5-ször annyian indultak el.
