955 éve (1054) szakadt ketté a katolikus egyház.
Az eredménytelen tárgyalásait követően Humbertus bíboros a konstantinápolyi Hagia Sophia oltárára helyezte a Mikhaél Kérullariosz pátriárkát kiközösítő bullát, ezzel egy minden addiginál tartósabb szakadás (szkizma) vette kezdetét a keresztény egyházon belül. A görög Kelet és a latin Nyugat már régóta eltérő szokásokat követett. A görögkeletiek nem ismerték el a pápa főségét; a Szentlelket csak az Atyától származtatták; nem fogadták el a nyugati zsinatok határozatait, így többek között a szeplőtelen fogantatás dogmáját sem. Ennek ellenére az egyetemes egyház elvi egységét sokáig sikerült fenntartani. Ez alkalommal azonban lehetetlennek bizonyult az aktuális ellentétek elsimítása, s eredménytelenek maradtak az egység helyreállítására tett későbbi kísérletek is.