938 éve (1071) vesztette el Bizánc Anatóliát.
A 11. század közepére a keletről benyomuló szeldzsuk török törzsek hatalmas birodalommá szerveződtek és Bizáncot fenyegették. Meghódították az ázsiai muszlim területeket és Örményországot, amikor a bizánci császár, IV. Romanosz összeszedte minden erejét, hogy megállítsa őket.
40 ezres sereget állított ki, amely negyede volt a birodalom katonája, a többi zsoldos (francia, német, viking, bolgár, besenyő ill. örmény önkéntesek). Az Arp Arszlán vezette törökök valamivel többen voltak (kb. 50 ezer), ám csupán könnyűlovasokból álltak. Ez azonban biztosította neki a felderítés előnyét. Míg a bizánciak nem ismerték az ellenfél helyzetét, azok pontosan tudták, merre jár a bizánci sereg, pontosabban seregek, mert ketté váltak, abban a tudatban, hogy nincs a közelben jelentős ellenfél. Hiba volt.

A közel 20 ezres seregrész sorsa ismeretlen, mivel zömmel zsoldosokból állt, több verzió is elképzelhető, hogyan szüntek meg. Mindenesetre Romanosz még az ellenfél közelségéről sem tudott, mikor az már megfelezte katonáit. 1071 augusztus 23-n Romanosz bevonult Manzikert városába, majd kéme felfedeztek egy szeldzsuk előőrsöt. Romanosz azt hitte hatalmas túlerőben van, ezért csupán örményeit küldte ellenük, akiket könnyen leöltek a dombok mögött. A törökök azonban eztán csak vártak. Eltelt pár nap, a bizánciak kezdtek rádöbbenni, hogy a helyzet korántsem olyan kedvező, mint gondolták.
Augusztus 26-n jött el a döntő nap, amikor Romanosz a végre felderített török tábor ellen irányította megmaradt embereit; Arp Arszlán nem térhetett ki a csata elöl. A lovasnomádok nyilai csekély kárt tettek az előrenyomulókban, így azok elfoglalták a közben kiürített tábort. Romanoszt veszteség csak a széleken érte, ahol logikus módon jóval sebezhetőbbek voltak, mint középen. Az est leszálltával Romanosz visszavonulót rendelt el anélkül, hogy komoly veszteséget okozott volna. A visszavonulás során azonban felbomlott az akkorra más amúgy is alig megtartott rend. A zavart a szeldzsukok azonnal kihasználták, a bizánci sereg megsemmisült a nyilzáporban (nem meghalt, hanem elfutott). Romanoszt pedig sikerült foglyul ejteni - bár egy hét múlva elengedték.
Bizánc ezzel elvesztette Anatóliát, Kis-Ázsia zömét, a legfontosabb gabonatermesztő és katonakiállító területét, valamint a kapcsolatot Ázsiával. Ugyan a határ nem egyik napról a másikra módosult, de ezen naptól kezdve a szeldzsukokat nem tudták megállítani.