627 éve (1382) halt meg I. Lajos királyunk.
Az Anjou-ház magyarországi ágából származó Lajos I. Károly és Lokietek Erzsébet házasságából született 1326. március 5-n. 1330-ban szerencsésen túlélte Zách Felicián a királyi család ellen elkövetett merényletét. 1342. július 21-n koronázták magyar királlyá, majd 1370-ben őáltala lett perszonálunió Lengyelországgal. Apjától egy jól szervezett, gazdag országot örökölt, amit félig romlásba döntött. Uralkodása a magyar történelem egyik fényes korszaka hadügyi, míg meglehetősen siralmas gazdasági szempontból. Lajos a szélrózsa minden irányába - Nápoly, Litvánia, Havasalföld - indított hadjáratokat, sikeresnek azonban csak a dalmát partvidékért folytatott küzdelem tekinthető, a többi pénzpocsékolás volt csupán. A király személyesen is bekapcsolódott a harcokba, többször meg is sebesült.
Belpolitikájának egyik jelentős lépése volt az ún. 1351-es törvények kiadása (legfőbb része az ősiség törvénye), amely a köznemesség megerősödését szolgálta. Sokat tett a katolikus egyházért, jelentősen támogatta a pálosokat, több kolostor alapítása is az ő nevéhez köthető. Uralkodása alatt került sor a rövid életű pécsi egyetem (az első magyar egyetem) megalapítására is. Élete vége felé már visszavonult, titokzatos bőrbetegsége mellett az is aggaszthatta, hogy Kotromanic Erzsébettel kötött házasságából csak leányok születtek. Nagyszombat városában halt meg, Székesfehérvárott temették el. Halála után az ország olyan anarchiába süllyedt, mint az Anjouk uralma előtt.