1209 éve (800) kenték császárrá Nagy Károlyt.
Kis Pipin 768-as halálakor két fia örökölte a birodalmat. Karlomann a déli, a fiatalabb Károly pedig az északi határsávot kapta. Mindketten felvették a frank királyi címet és meglehetősen hüvös viszony volt közöttük. Háborúra csak azért nem került sor, mert 771 december 5-n Karlomann meghalt.
Következő évben a korábban Karlomannt támogató pápa a longobárdok ellen hívta Nagy Károlyt, aki örömmel segített, s győzelme után felvette a longobárdok királya címet. Az ezt követő bő évtized leginkább a szászok elleni harcokkal telt (18 csatát vívott sikerrel, mire meghódoltatta és megkereszteltette őket). Eközben zajlott a sikertelen hispán hadjárat, aminek köszönhető a Roland-ének.
780-ban fellázadt ellene legidősebb fia, Pipin, akit ezért kitagadott. Egy másik fiát, Karlomann ezután átkereszteltette Pipinre, hogy utóda ezt a nevet vigye tovább.
Nagy Károlyt 800-ban római tartózkodása során, III. Leó pápa császárrá koronázta, mivel kiállt az egyházfő mellett. Az ünnepélyes ceremóniára a Szent Péter-bazilikában került sor. Károly egész pontosan az Imperator Augustus címet kapta, ez hivatalosan a Római Birodalom örökségét jelentette, vagyis azonos szintre került a bizánci császárral.
Az új évszázadban a harcok nem csitultak: győzött a bizánciak, avarok, szlávok, vikingek és szaracénok ellen. A Frank Birodalom Európa leghatalmasabb államává vált.
814-ben halt meg, utóda természetesen Lajos lett, egyetlen akkor még élő fia.