67 éve (1943) ért véget a sztálingrádi csata.
Friedrich Paulus vezértábornagynak és a német hadsereg déli, a sztálingrádi katlanban rekedt csoportjának fegyverletételével véget ér a Volga menti városért folytatott véres küzdelem, bár az északi csoport csak február 2-n adta meg magát. A csata eredményeképp megkérdőjelezhetetlen lett a fordulat a háború menetében.
A Vörös Hadsereg már 1942. november 22-n 270 000 német katonát kerített be Sztálingrád előtt. Két nappal később Adolf Hitler megtagadta a visszavonulási engedélyt, holott harc már ősszel elveszítette stratégiai jelentőségét, hiszen ekkorra a bakui olajmezők elérhetetlenné váltak. November 25-n megkezdődött a körülzárt katonák légi úton történő ellátása, amely Hermann Göring, a légierő főparancsnoka (szokásos) ígérete ellenére sem volt kielégítő. Télen már pusztított az éhinség is, de lőszerből sem volt elegendő. Noha december 12-n Erich von Manstein vezértábornagy végrehajtott egy menetesítő támadást, a Don hadseregcsoportot egy szovjet ellentámadás december 24-n visszaszorította. A körülzárt Paulus nem kísérletezett kitöréssel, de csak január 31-n ismerte el vereségét.
A Sztálingrád körüli harcokban a várost teljesen lerombolták. Az öt és fél hónapos csatában 46 000-en meghaltak, 64 220 lakost kényszermunkásként a németek elhurcoltak. A katonák között a veszteségek szovjet adatok szerint 146 300 főt tettek ki a német és 46 700 főt a szovjet oldalon. A német légierő sztálingrádi bevetése során több mint 8000 embert veszített. A kapitulációval 107 800 katona került szovjet hadifogságba, mintegy 34 000 sebesültet és szakembert még a fegyverletétel előtt a légierő elszállított.