151 éve (1859) jött létre Románia.A középkorban két oláh fejedelemség létezett: Havasalföld 1310-től és Moldva 1359-től a hivatalos számítás szerint. Az északabbi fekvésű Moldva hamar lengyel függésbe került, míg Havasalföld török befolyási övezetté vált (közben időnként a magyar királyok is kiterjesztették uralmukat a területekre). A 16. századtól az oláh fejedelemségek helyzete a Török Birodalmon belül az erdélyihez volt hasonlatos. 1600-1 fordulóján az oláhok vajdája, Vitéz Mihály elfoglalta Erdélyt, és egyesítette a három területet. Ez azonban mindössze pár hónapig tartott, mert Basta, osztrák császári generális 1601. augusztus 19-n orgyilkosokkal megölette. Ezt követhette Erdély fénykora.
A törökök délre szorítása révén osztrák kézre került Olténia 1739-ben került vissza Havasalföldhöz, "cserébe" 1775-ben Bukovinát annektálták a Habsburgok; a század folyamán fokozatosan csökkent a török befolyás az oláh területeken is. A következő században az osztrákokat azonban felváltották az oroszok. Az orosz-török háborúk révén a cár mind nagyobb befolyással lett a területre (pl. 1828-34 közt orosz közigazgatás volt Havasalföldön), de területileg ez csak Besszarábia (Moldávia) megszerzését jelentette.
Majd 1856-ban a párizsi konvenció hét európai állam védnöksége alá helyezte az oláh fejedelemségeket, majd arra kötelezték az oszmánokat, hogy ismerjék el Moldva és Havasalföld egyesítését. Eztán Ion Alexandru Cuza őrnagyot előbb (január 17.) Moldvában, majd (február 5.) Havasalföldön is fejedelmmé választották, s perszonálunió révén megalakult a Román Fejedelemség.
A román központi hatóságok létrehozása, Bukarest fővárossá tétele csak 1862-ben következett be. 1866-ban Cuzát a parlament megfosztotta uralkodói címétől és azt Karl von Hohenzollern-Sigmaringennek adta. Az államot hivatalosan 1878-ban, a berlini kongresszuson ismerte el az összes hatalom, és 1881-ben formálisan is királysággá alakult Románia - a román ortodox egyház 1885-től független.
