769 éve (1241) történt a Muhi melletti csata.
A közhiedelemmel ellentétben a magyar sereg közel azonos létszámú volt és erősebb fegyverzetű, mint a lovasnomád mongoloké, csakhogy elemi hibákat vétettek.
1) Közvetlenül a folyó mellett verték fel a tábort, amellyel elvágták maguk mögött a visszavonulás lehetőségét.
2) A sátrakat, szekereket olyan közel állították egymáshoz, hogy alig lehetett köztük közlekedni.
3) Nem vették komolyan a mongol támadást, nem állítottak kellő őrszemet (egyáltalán nem volt "mélységi felderítés" ellentétben a mongolokkal), nem készültek fel komoly támadásra, hiszen Béla azért jött, hogy ő támadjon.
4) A szintén lovasnomád kunokat nem sokkal korábban űzték ki az országból, akik nem csak létszámukkal tudtak volna segíteni (ami a mongol sereggel volt közel azonos), hanem még inkább hadi tudásukkal.

Az igazsághoz tartozik, hogy néhány bölcs döntés is született, csakhogy ezek kevésnek bizonyultak:
1) Úgy verték fel a tábort, hogy a mongol támadást megakadályozzák - ha olyan összetételű sereg lett volna, mint a magyar
2) A közeli hidat védték, nehogy átkeljenek a nomádok.
Azonban a mongolok április 11-12 éjjelén nagy ívben megkerülték két oldalról az egész tábort és egy részük megtámadta a hidat. A híd elfoglalása nélkül is győztek volna, így azonban teljessé vált a siker, hiszen így minden irányból bekerítették a tábort, csupán nyugat felé hagytak egy szűk rést, hogy arra tereljék a menekülő magyarokat. A hajnalra meginduló támadás során felgyújtották a sátrakat, majd halomra lőtték a pánikszerűen menekülőket. IV. Béla királynak sikerült néhány testőrével elmenekülnie, de a sereg zöme elpusztult. Mivel nem tudott a király gyorsan új sereget kiállítani, az ország szabad prédává vált.

Nem véletlen írtam mongol seregekről, tatár ugyanis nem létezett, ez csupán egy jellemző tévedés. Dzsingisz kán még a 13. század elején (pár év alatt) egyesítette uralma alatt a mai Mongólia környékén élő törzseket, köztük a mongolokat, tatárokat, és az egyesített törzs a mongol nevet kapta.