30 éve (1980) halt meg Tito, a legnagyobb jugoszláv.
A horvát származású kommunista partizánvezető és politikus Josip Broz néven született Kumrovecben 1892. május 7-n. Fiatalon kommunista lett, majd az elsõ világháborúban orosz fogságba esett, ahol tovább mélyítette ismereteit. Ezt követõen Európa számos városában megfordult, és szervezte a mozgalmat 1934-től már Tito fedőnéven. 1937-től a JKP főtitkára. 1941-ben partizánmozgalmat hirdetett a tengelyhatalmak megszálló csapatai ellen. Szerbiában jelentõs területeket tisztítottak meg emberei, akik ekkor még együttmûködtek a Mihajlovic vezette csetnikekkel.

Miután ellentétbe kerültek, vereséget mért a csetnikekre, de a németek hamarosan kiszorították egységeit Szerbiából. Elvesztette embereinek negyedét és felszerelésének felét, de csapatai nem bomlottak fel. 1943 végén marsallá nevezték ki. Egységei ezután folyamatosan segítséget kaptak a szövetségesektől, és jelentős német erőket kötöttek le. Partizánjai a Tolbuhin vezette szovjet csapatokkal együttműködve verték ki a hódítókat Jugoszláviából.
Tito az 1945-ben megalakuló koalíciós kormány miniszterelnöke lett, majd a helyi sztálinizmus, a titoizmus vezetője. 1948-ban szakított Sztálinnal, amely igen feszült külpolitikai viszonyt okozott és sok meghurcoltatást, de elmaradt a fegyveres összetűzés. A titoizmus egy demokratikus kommunizmus eszméjét tűzte zászlajára, s modellül szolgált a későbbi kommunista különutakhoz. 1950-ben a JKP bevezette a munkásigazgatást, hogy gátat vessenek a centralisztikus tendenciáknak. Az üzemek széles körű döntési jogot kaptak. A 60-as években szinte teljesen liberalizálták a külföldre utazást, így a munkaerőfeleslegből német vendégmunkásság lett. 1974-ben az önigazgatás elvét kiterjesztették a társadalom valamennyi területére, vagyis a társadalmi-üzemi alapszervezetek küldötteket menesztettek a felsőbb szervekbe. Az államnak mindenekelőtt az a feladat jutott, hogy őrizze a szociális vívmányokat. A külpolitikában Tito az elnemkötelezettség mellett szállt síkra.
Jelképe volt az egységes Jugoszláviának, ám a felszín alatt izzó nemzetiségi ellentéteket nem tudta felszámolni.