113 éve (1896) született Italo Balbo, olasz fasiszta miniszter.Balbo századosként és több érdeméremmel fejezte be az I. világháborút, ekkor már jó viszonyban volt Mussolinivel. Hamarosan az új fasiszta párt titkára lett, miközben véres pogromokat irányított. 1922-ben Mussolini 4 főembere egyike lett, majd 1926-ban légügyi államtitkár, aminek köszönhetően végre hódolhatott szenvedélyének, a repülésnek.
Tulajdonképpen mással nem is foglalkozott, mint hobbijával, de azzal olyan jól, hogy 1929-ben a duce miniszterré nevezte ki, egy évre rá pedig légimarsallá. A 30-as években jelentős világhírnévre tett szert, amit elsősorban két jelentős repüléstörténeti tettének köszönhetett. Hidroplánnal átszelte az Atlanti-óceánt, majd 24 hidroplán élén tette ezt. A legnagyobb elismerést talán a dakotáktól kapta, azok ugyanis elnevezték Repülő Sas Főnöknek, emellett Chicagóban utcát neveztek el róla, és sok országban a repülős formációkat balbónak nevezték el.
Balbo az olasz repülés legnagyobb népszerűsítője volt, egyben a kiábrándító valóság elkendőzője. Mussolini ugyanis hírnevet akart, és ezt Balbo szállította is, csakhogy így háttérbe szorultak a valódi problémák, hogy légierő valójában nem is létezett, ami mégis az volt, ahhoz nem voltak kiképezve emberek. Mindent ugyanis a légiparádéknak rendeltek alá. A ducét és beosztottjai csak az érdekelte, hogy a repülők halk motorúak, könnyűek és csinosak legyenek, miközben a többi ország valódi haditechnikai fejlesztésekkel foglalatoskodott (pl. homokkal szembeni ellenállás, ami az afrikai fronton elemi elvárás). Mindez azonban eltörpült a talpnyaló bürokraták tevékenykedése mögött, ugyanis a ducénak 1939-ben azt jelentették, hogy 8530 repülőjük van, csak nehezen derült ki, hogy a valóságban ez a szám 583. A havi termelés pedig 500 helyett csupán 150 volt. Ez azért is elképesztően alacsony szám, mert az I. világháborúban is magasabb volt...Az olaszok emellett számos stratégiai hibát vétettek. Például kizárólag csatahajókat építettek anyahajók helyett (ami egy légifölényre építő taktika mellett kiváltképp különös). Sokat segített volna az is, ha abban az irányban fejlesztik a motort, mint az angolok és németek 1934(!)-ben. Vagy megalkotják az intercomot (a fedélzeten belüli kommunikációs eszközt), vagy vastag falú üzemanyagtartályt építenek, ami megakadályozza a repülés közbeni veszteséget a sivatagban stb.
Mégis, Balbo volt az olasz fasiszták egyetlen józan politikusa, akinek épp ezért rengeteg ellenfele akadt a párton belül. Szerencséjére Mussolini bizalmát sosem vesztette el, de angolbarát javaslataival nem tudta a ducét meggyőzni. A világháborút kezdettől ellenezte, ám hazája érdekében megtette, amit várt tőle a vezér.
Líbia kormányzójaként az afrikai fronton tevékenykedett. (Olaszország 1940. június 10-n lépett be a háborúba) Ő szervezte az ellátást, amely így itt sokkal jobb volt, mint máshol. Az olasz légi felderítés sem állt a helyzet magaslatán, ezért részben személyesen végezte el ezt. 1940. július 28-n a felderítésből táborába érve, leszállásra készülve tévedésből saját légelhárítói lelőtték. A légelhárítás ugyanis úgy tudta brit gépek közelednek, ami később meg is történt. Egyesek természetesen összeesküvést sejtenek a háttérben, ám erre semmilyen bizonyítékot nem találtak. Akárhogyis, Olaszország elvesztette egyetlen racionális vezetőjét a háború második hónapjában. Aligha véletlen, hogy a kudarcon kívül más nem érte őket.
