2051 éve (i. e. 43.) ezekben a napokban alakult a második triumvirátus.
Caesar unokaöccse, Octavianus, Marcus Antonius és Marcus Aemilius Lepidus valamikor novemberben megkötötte a 2. triumvirátust, vagyis hivatalos szövetségre léptek egymással. Hivatalos, mert a római senatus erősítette meg, egyben 5-5 évre dictatornak nevezte ki őket a felosztott tartományok felett. Lepidus tehát Hispaniában és Gallia Narbonensisben, Antonius Gallia Cisalpinában és Transalpinában, Octavianus pedig Itáliában, a környező szigeteken és az Africában szerzett teljhatalmat.
Mindezt vagyonszerzésre használták fel, hogy ütőképes sereget állítsanak fel, mint a keleti tartományokat uraló köztársaságpártiak. A két párt serege a következő évben Philippinél találkozott a triumvirek teljes győzelmével végződő csatában.
A győzelem után Octavianus és Antonius a legkisebb támogatottsággal bíró Lepidus szerepét formálissá csökkentették a triumvirátusban. Lepidus ennek ellenére beleegyezett a triumvirátus újabb 5 évre való meghosszabbításába, megkísérelt egy hatalomátvételt. A nyílt összetűzés természetesen Lepidus bukásával végződött, akinek egyetlen esélye az lett volna, ha Octavianus katonáit meggyőzi, hogy ne harcoljanak ellene, de nem volt elég karizmatikus ehhez. I. e. 36-ban bomlott fel tehát a 2. triumvirátus Lepidus lázadása miatt, akit Octavianus Circeiibe száműzött, ahol még húsz évet élt.
