84 éve (1926) Piłsudski puccsal átvette a hatalmat Lengyelországban.
Józef Klemens Piłsudski 1867-ben született Zalawasban, amely akkor Oroszországhoz, ma Litvániához tartozik. Orvosnak tanult, de mivel bátyja részt vett a cár elleni merényletben, őt is Szibériába száműzték 5 évre. 1892-ben térhetett haza, ekkor a korábbi narodnyik belépett a Lengyel Szocialista Pártba, amelynek hamar vezetője lett. 1900-ban emiatt csukták le, ám őrültséget színlelt, majd az átszállítás közben megszökött és elhagyta az országot. Krakkóban kezdte el szervezni a párt fegyveres erejét, amelynek természetesen vezére lett. A világháborúban így az osztrák oldalon harcolt az oroszok ellen, ám hamar rájött, hogy osztrák-német győzelem esetén sem lesz szabad Lengyelország. Ezért kereste az antant segítségét, ám 1917-ben a német hatóságok letartóztatták. Mikor kiszabadult már kikiáltották a szabad Lengyelországot, amelynek államelnökévé választották.

Az új ország Szovjet-Oroszországgal vette fele a harcot - sikerrel. A diadal miatt végképp megnőtt presztizse, hiszen főparancsnokként (1920-tól marsall) személyesen irányította a hadvezetést. Az immár megszilárdult államot csak az alkotmány megírása utáni első szabad választásig vezette, a felajánlott köztársasági elnöki posztról lemondott.
1923-ban kezdődött tehát a lengyelek demokratikus korszaka, amely során a lakosság döntő többsége gyorsan kiábrándult az új állammodellből. A tömeg azt látta, hogy a friss demokrácia képviselői állandóan marakodnak a parlamentben (és azon kívül), míg az ország gazdasági (és egyéb) szempontból alig fejlődik, sőt. Egyre többen kezdték követelni, hogy Pilsudski térjen vissza és vegye át az irányítást. Pilsudski ennek eleget tett, felszólította a miniszterelnököt, hogy mondjon le, de az nem volt erre hajlandó (demokrataként nem is tehetett mást). Pilsudski ezért az őt támogató hadsereget irányította a hatalom megszerzésére. A négy napos (1926. V. 12-16.) puccs révén elkergették és leverték a demokrácia védőit. Hivatalosan miniszterelnök lett és hadügyminiszter (valamint katonai főparancsnok), nem törölte el az alkotmányt, de ott hágta át, ahol csak akarta. Rezsimje a személyes diktatúrák egy jóléti változata volt, tehát gazdasági fejlődés erős elnyomó apparátus mellett. Politikai ellenfeleit üldözte, erősen korlátozta a szabadságjogokat, de az ország gazdasági helyzete jelentősen javult. 1935. május 12-n halt meg Varsóban.
Pilsudski megítélése tehát nehéz, hiszen nem lehet csak diktátorként ill. csak a szabad Lengyelország megteremtőjeként látni. Élete jól mutatja korát, kommunistából lett fasiszta, demokratából diktátor, a lengyelek felszabadítójából azok elnyomója.