Gondolatok a könnytárból

34 éve (1975) halt meg Franco tábornok.
Francisco Franco y Bahamonde 1892. december 4-n született El Ferrol-ban. 1907-től katonai akadémiára járt, 1910-ben alhadnagy, majd 1916-ban a spanyol hadsereg legfiatalabb századosa lett. 1912-ben, majd 1920-ban ismét Marokkóban teljesített szolgálatot, s 1920-25-ben döntő szerepet játszott az afrikai lázadás leverésében. Nemzeti hősként tért haza, s 1926-ban már tábornokká nevezték ki. A köztársaság alatt, 1935-ben vezérkari főnökként távoltartotta magát a politikától, 1936-ban mégis leváltották. Az 1936. július 17-n kitört polgárháborúhoz már másnap csatlakozott, majd hamarosan félreállította a katonai juntán belüli riválisait és kinevezte magát a spanyol állam vezetőjének. 1937-ben megalakította a falange-ot, a fasiszta pártot és (német és olasz segítséggel) szétverte a köztársasági erőket. 1939. április 1-n végleges győzelmet aratott, s Spanyolország diktátora lett. Intézményes katonai diktatúráját több mint 35 évig fenntartotta, bár 1947-ben visszaállították a monarchiát, így ő (is) élete végéig a király nélküli királyság régense volt. Uralma alatt az elmaradt Spanyolország az 1970-es évekre ipari országgá vált. Halála után, az általa neveltetett János Károly királyként került hatalomra és az országban visszaállt a demokratikus berendezkedés.

92 éves (1917) lenne Indira Gandhi.
1917. november 19-n Dzsavaharlal Nehru, az első indiai miniszterelnök egyetlen gyermekeként látta meg a napvilágot. 1938-ban a maga 21 évével India legnagyobb pártjának lett a legfiatalabb képviselője.
Nehru lánya Gandhi néven vált ismertté, családja azonban semmilyen rokoni kapcsolatban nem állt Mahátma Gandhival, tiszteletből vette fel nevét, igaz jól jött politikai karrierjének. Miután fiai tinédzserek lettek, visszatérve a politikai életbe, Gandhit 1959-ben a Kongresszusi Párt elnökévé választották, 1966-ban pedig India miniszterelnöke lett. Rátermettséggel, ügyes diplomáciai készséggel, jól működő koalíciók létrehozásával 11 éven át maradt India vezetője. Az 1977-es választási veresége után három évvel újra harcba szállt a hatalomért, és 1980-ban ismét ő alakíthatott kormányt. Gandhi második miniszterelnöksége 1984-ig tartott, aminek egy merénylet vetett véget. A szeparatista szikhek mindig sok gondot jelentettek az indiai kormányzat számára, így Gandhi néhány hónappal a meggyilkolása előtt elrendelte a nyugat-indiai, amritszári szikh Aranytemplom lerombolását. A szikh-mozgalom azonban tovább élt és elszántságuk csak erősödött.
Érdekes módon - annak ellenére, hogy többen óva intették ettől - Gandhi szikh testőrökkel vette körül magát. A szikh testőrökről egyszer a következőket nyilatkozta: „Ha egy szikh vesz körbe, akkor nem hiszem, hogy bármitől is félnem kellene.” Utólag már tudjuk, hogy Gandhi ezzel kapcsolatban tévedett. 1984. október 31-n ugyanis testőrgárdájának két szikh tagja támadt rá, és több lövéssel kioltották életét.
Fia, Radzsiv Gandhi is, aki ugyancsak miniszterelnök volt (közvetlen édesanyja után) szintén merénylet áldozata lett. Neje, talán emiatt utasította vissza az ajánlatot, hogy miniszterelnökjelölt legyen. Unokája, Rahul, nemrég politikusi pályára lépett, szeretne miniszterelnök lenni...

345 éve (1664) halt meg (ifj.) Zrínyi Miklós.
1620. május 1-n született horvát-magyar családban. Édasanyját, Széchy Magdolnát korán elvesztette, de édesapját, Györgyöt is hatévesen látta utoljára. Miklós és öccse, Péter gyámja Pázmány Péter lett, de gyakorlatilag Sennyei István püspök neveltette - igen kiválóan.
Az európai műveltségre szert tett ifjú kora legnagyobb magyar írója, költője lett. 1648-tól horvát bán, s a török elleni küzdelemnek szentelte életét. 1663-ban, sikerei csúcsán az egész magyar hadsereg főparancsnokának nevezték ki szűk fél évre.
A szégyenletes vasvári békével a magyar főurak elégedetlenek voltak, így nem meglepő, hogy az ekkor bekövetkezett vadászbalesetben a bécsi udvar merényletét látták. A legvalószínűbb verzió azonban, hogy a Zrínyi által megsebzett vadkan okozott halálos sebet, nem történt semmilyen összeesküvés. Az udvar nem titkolta, ha valamely főurat likvidálni akarta, s meg is tette számos esetben.

213 éve (1796) halt meg II. Katalin, orosz cárnő.
Keresztély Ágost anhalt-zerbsti herceg leányaként Stettin-ben született 1729. május 2-n. Eredetileg Zsófia Friderika Ágostának hívták, s csak 1744-ben vette fel a Jekatyerina Alekszejevna nevet, amikor közeledett a Péter trónörökössel való házassága (egyúttal áttért a görögkeleti vallásra is). Erzsébet cárnő halála után, 1762-ben az iszákos III. Péter, Katalin férje került trónra, aki ellen még ebben az évben Katalin hívei összeesküvést szőttek, lemondásra kényszerítették, sőt nemsokára meg is gyilkolták. Katalin, miután félreállította fiát, Pált is, önmaga lett minden oroszok cárnője. Mint közismert, a felvilágosodás híve volt, még Diderot-val és Voltaire-rel is levelezett. Belpolitikai téren főképp a rend fenntartása és a kulturális színvonal emelésére törekedett, míg külpolitikájában Nagy Pétert követte. Végleg kiűzte a törököket a Krím-félszigetről, míg egy komoly lázadással is meg kellett birkóznia: 1773-ban egy Pugacsov nevű doni kozák III. Péternek adta ki magát, hamarosan ez az életével fizetett ezért.
Katalin utódául Sándor nevű unokáját szemelte ki, de mielőtt biztosíthatta volna tervét, meghalt, így a trónon mellőzött fia, I. Pál követte.

Ez a nap fővárosunk születésnapja.
1873. november 17-n egyesült Pest, Buda, Ó-buda és a Margit-sziget. Az egyesítését először Széchenyi István vetette fel az 1830-as években, ő javasolta a Budapest nevet is. Az 1872. december 22-n szentesített XXXVI. törvénycikk elrendelte az 54 ezer lakosú Buda és a 200 ezer lakosú Pest szabad királyi városok, valamint a 16 ezer lakosú Óbuda és a Margitsziget egyesítését. Az egy évig tartó egyesítési folyamat az 1873. november 17-i díszközgyűléssel ért véget, amikor megkezdte működését a Fővárosi Tanács. A szabadságharc után rendkívül gyorsan fejlődő Pest és a kormányszerveknek helyet adó Buda egyesítése megnyitotta világvárossá fejlődés útját, elősegítette az ipar és a kereskedelem gyors és nagyarányú növekedését, valamint a közintézmények fejlődését. A polgári lakosság 1890-re 492 ezerre emelkedett. Míg 1870-ben Pest-Buda még csak 17. volt az európai nagyvárosok sorrendjében, 1900-ra Budapest már a 8. lett.

118 éve (1891) született Erwin Rommel.
A Harmadik Birodalom tábornoka Heidenheim-ben látta meg a napvilágot. Már az I. világháborúban kiérdemelte a legmagasabb német kitüntetést, ám neve csak az 1941-es afrikai harcokban vált világszerte ismertté, pedig 1940-ben Franciaországban megmutatta mire képes, ám akkor Guderian még elhomályosította.
Az ún. Deutsche Afrika Korps, az afrikai hadtest parancsnokaként 1942 nyarára páncélosaival egészen Egyiptomig nyomult előre. Ekkor kapta a sivatagi róka becenevet. Az utánpótlási nehézségekkel küzdő Rommelt végül a számbeli fölényben lévő és technikailag jobban felszerelt angolszász csapatok Montgomery vezetésével El-Alameinnél megállították, majd fokozatosan kiszorították a kontinensről. Ekkor a 2. német hadseregcsoport parancsnoka lett, ami először Olaszországban, majd Észak-Franciaországban kísérelte meg feltartóztatni a szövetségeseket. A sorozatos kudarcok révén a Führer egykori kedvenc tábornoka végleg belátta, hogy a náci Németország a háborút elvesztette, és csatlakozott az 1944. júliusi Hitler-ellenes puccskísérlethez. Miután ez is kudarcba fulladt, választás elé állították: vagy öngyilkos lesz, vagy pedig osztozik az ügyben bíróság elé állított tábornokok sorsában. Ő az előbbit választotta: 1944. október 14-n az Ulm közelében lévő Herrlingenben (ma Burgdort) megmérgezte magát. A náci vezetés mindezek ellenére hősi halottként dísztemetésen búcsúztatta a német hadsereg akkor kétségtelenül legnépszerűbb tábornokát.

694 éve (1315) zajlott a morgarteni csata.
A svájci szövetség tagjai Morgartennél (Közép-Svájc) döntő vereséget mérnek az I. Habsburg Lipót herceg vezette lovas seregre. Az "erdei" kantonok - Schwyz (amelyről az ország nevét kapta), Uri és Unterwalden - 1291-ben örök szövetséget kötöttek, amelyben garantálták közös ellenállásukat függetlenségi törekvéseikkel szemben. Mindez természetesen nem tetszett a Habsburg uralkodónak, akik a terület földesurai voltak, ám mivel a gyakorlatban nem sok minden történt, nem tettek semmit (Tell Vilmos tevékenysége csupán legenda). 1314-ben azután a schwyziek kifosztottak egy apátságot, ráadásul nyiltan támogatták a bajor királyt a császári trón megszerzéséért. I. Lipót herceg ezt már nem tűrhette, s komoly sereggel elindult a hegyekbe.
Lipót 2 ezer német lovagjával és 7 ezer gyalogosával alig 1500 paraszt szállt szembe, akiknek nem volt komoly fegyverzetük, csupán alabárdjuk. A magabiztos lovagok Morgartennél egy szorosba masíroztak be, ám a svájciak rajtuk ütöttek. Sziklákat dobtak rájuk, majd alabárdjaikkal kivégezték a túlélőket. Állítólag mindössze 15 paraszt halt meg, míg minden lovag ott pusztult.
A Habsburgoknak ezután el kell ismerniük a Svájci Kantonok államszövetségének autonómiáját. A következő időszakban a szövetség Luzernnel, Zürichhel, Zuggal, Glarusszal és Bernnel bővült, így alakult ki a nyolc ősi kanton. Svájc hivatalos függetlenségét azonban csak 1648-ban ismerték el a vesztfáliai béke során.
A győzelem megmutatta, hogy nem véletlen volt a bannockburni csata. Az olcsó pikások (alabárdosok) hatékonyabbak a drága lovagi seregnél. Nem sokkal később az angol íjászok még ennél is nagyobb nagyobb csapást mérnek az elavult taktikára, ami sok államban komoly haditechnikai változást okozott.

134 éve (1875) született Klebelsberg Kunó.
Magyarpécskán született, majd Budapesten, Müchenben, Párizsban tanult. Az első világháború előtt Tisza István híve, majd a Nemzeti Munkapárt egyik országos szervezője. Végigjárta az állami hivatalok különböző fokozatait: előadó, majd osztálytanácsos, 1910-től közigazgatási bíró, 1914-től vallás- és közoktatásügyi minisztériumi államtitkár volt. 1917-től a Hadigondozó Hivatal elnökeként, majd a Miniszterelnökség politikai államtitkáraként tevékenykedett. 1919 februárjában Bethlen Istvánnal létrehozta a Nemzeti Egyesülés Pártját. 1921-től belügy-, 1922-31 között vallás- és közoktatásügyi miniszter és közben, 1930-ban ideiglenesen népjóléti és munkaügyi miniszter is volt. Nevét híressé az 1922-31 közötti vallás- és közoktatásügyi minisztersége alatt végzett munkája tette. A magyar kultúrfölény koncepció kidolgozása és elfogadtatása után kiemelkedő részesedést (10,5 százalék) tudott biztosítani az állami költségvetésből kulturális és oktatási célokra: ennek keretében kb. 5000 népiskola építését szervezte meg elsősorban az alföldi tanyavilágban. Megreformálta a polgári iskolát és leányközépiskolát, patronálta a Szegedre és Pécsre költöző elcsatolt egyetemeket. Létrehozta a Testnevelési Főiskolát, Tihanyban Biológiai Kutatóintézetet nyitott meg. Külföldről hazahívta Szent-Györgyi Albertet, s kutatásaihoz minden feltételt megteremtett, így a Szegeden dolgozó tudós eljutott a Nobel-díjig. A tudományos kutatás összehangolása érdekében akkor hozták létre a Gyűjteményegyetemet, a tudósképzés korszerűsítése érdekében felállították a bécsi, berlini és római kultúrcentrumokban működő Collegium Hungaricumokat. Tevékenységének köszönhetően az 1930-as évek derekán a hat éven felüli lakosság 90 százaléka írt, olvasott, s az országban rohamos csökkent az analfabétizmus. 1932. október 11-n halt meg Budapesten. Temetésén Kossuth Lajos gyászszertartása óta nem vett részt ennyi ember. A szegedi Fogadalmi Templomban nyugszik. Sírján a felirat: "Nagyot alkotni, nemesen szenvedni magyar tulajdonság."

2051 éve (i. e. 43.) ezekben a napokban alakult a második triumvirátus.
Caesar unokaöccse, Octavianus, Marcus Antonius és Marcus Aemilius Lepidus valamikor novemberben megkötötte a 2. triumvirátust, vagyis hivatalos szövetségre léptek egymással. Hivatalos, mert a római senatus erősítette meg, egyben 5-5 évre dictatornak nevezte ki  őket a felosztott tartományok felett. Lepidus tehát Hispaniában és Gallia Narbonensisben, Antonius Gallia Cisalpinában és Transalpinában, Octavianus pedig Itáliában, a környező szigeteken és az Africában szerzett teljhatalmat.
Mindezt vagyonszerzésre használták fel, hogy ütőképes sereget állítsanak fel, mint a keleti tartományokat uraló köztársaságpártiak. A két párt serege a következő évben Philippinél találkozott a triumvirek teljes győzelmével végződő csatában.
A győzelem után Octavianus és Antonius a legkisebb támogatottsággal bíró Lepidus szerepét formálissá csökkentették a triumvirátusban. Lepidus ennek ellenére beleegyezett a triumvirátus újabb 5 évre való meghosszabbításába, megkísérelt egy hatalomátvételt. A nyílt összetűzés természetesen Lepidus bukásával végződött, akinek egyetlen esélye az lett volna, ha Octavianus katonáit meggyőzi, hogy ne harcoljanak ellene, de nem volt elég karizmatikus ehhez. I. e. 36-ban bomlott fel tehát a 2. triumvirátus Lepidus lázadása miatt, akit Octavianus Circeiibe száműzött, ahol még húsz évet élt.

1548 (461) éve hunyt el I. Leó pápa.
A toscanai nemesi családban született Leó korán egyházi pályára lépett, és  hamar befolyásos személyiség lett. 440-ben választották pápának. 451-ben a kalkedóni zsinaton kiközösítette a monofizitákat, és ügyesen érvelt a katolikus álláspont mellett. Ő volt a nagy pápa, aki szembeszállt Attilával és megóvta a kereszténységet a pogányok pusztításától. Ez valójában annyit jelentett, hogy a 452-ben Itáliába betört hunokat, akiket erősen meggyengített a catalaunumi csata, majd az éppen folyó aquileai ostrom során kitört járvány, a  pápai adományok ráébresztették, hogy nem szükséges tovább Itáliában maradniuk. Leó meggyőzőképességét később (455-ben) a vandálokkal szemben is megcsillantotta, mikor hasonló érvekkel elérte, hogy azok megkíméljék a pápai rezidenciát, az odamenekült emberek életét, s csupán Róma egyéb részeit fosszák ki.
Nem meglepő tehát, hogy még életében szent emberként tisztelték, akinek ékesszólása, bölcsessége és hatékony intézkedései hosszú időre megalapozták a pápaság tekintélyét. 688-ban avatták szentté.

565 éve (1444) történt a várnai csata.
Hunyadi győzelmeinek hatására a pápa vezetésével nemzetközi koalíció jött létre, amely céljául a Balkán-félsziget felszabadítását tűzte ki. A készülő nagyszabású offenzívától megrémült Murád szultán rendkívül kedvező békeajánlattal állt elő. Vállalta, hogy Szerbiából kivonja katonáit és visszaadja a területet Brankovicsnak, 100 ezer arany hadisarcot fizet a magyar királynak, és háború esetén 30 ezer fegyverest bocsát rendelkezésére. Augusztus 1. körül Szegeden Ulászló elfogadta a szultáni békeajánlatot, 4-n azonban az országnagyokkal együtt esküt tett a pápai legátusnak, Giuliano Cesarininek, hogy a törökkel kötendő béke eleve érvénytelen lesz. Augusztus 15-n, Nagyváradon megkötötték a török-magyar békét, egy hét múlva Szerbia várai Brankovics birtokába kerültek. Egy hónappal később a tíz évre kötött békét megszegve a magyar hadak Orsovánál átkeltek a Dunán, és benyomultak a török kézen lévő Bulgária területére. A békekötésről szállongó hírek megzavarták a szövetséges hadakat, a szerbek egyáltalán nem csatlakoztak a koalícióhoz, a Boszporuszt elzáró velencei flotta pedig jó pénzért még segítette is a szultáni hadak átkelését. 1444. november 10-n a Fekete-tenger parti Várnánál a mintegy háromszoros túlerőben lévő török sereg megsemmisítő győzelmet aratott a visszavonulás lehetőségétől elzárt keresztény had felett. A csatában életét vesztette a fiatal Ulászló, akinek utolsó tette a janicsárok ellen intézett meggondolatlan roham volt, amely egyben a pápai legátus és számos magyar hadúr életébe is került. A fővezér, Hunyadi János is alig tudott megmenekülni a csatából, amely után Vlad Dracul havasalföldi vajda fogságába esett. Végül Hédervári Lőrinc nádor fenyegetésére engedte szabadon Hunyadit Drakula.

1961-ben felállították Berlinben az Antifasiszta Védősáncot, amely a rendszerrel együtt omlott össze. Az ndk-sok magyar vasfüggönyön való átengedése után megállíthatatlanul következett a rendszerváltás. Tömegtüntetések után Honecker október 18-n lemondott, majd a kommunista kormány is november 7-n (az ünnepségre időzítve). Gorbacsov nyilvánosan közölte, hogy a folyamatot nem kívánja megállítani, így az ndk vezetés megengedte a szabad átjárást a nyugati zónába november 9-n éjféltől. A tömeg nyomására az útlevelek ellenőrzésétől is eltekintett a hatóság. Pár nap múlva már csákányokkal kezdték egyesek bontani a falat, amelyet korábban megközelíteni sem lehetett. A hivatalos bontás csak 1990. június 13-n kezdődött és 1991. november 30-ig tartott.

679 éve (1330) menekült meg Károly Róbert az oláh csapdából.
1330-ban a havasalföldi vajda - aki ekkor magyar hűbéres volt - szövetséget kötött a bizánciakkal, a bolgárokkal és a tatárokkal, így felszámolta a magyar függést. Károly Róbert seregével indult a vajda meggyőzésére. Az ismeretlen földön azonban nem tudott élelmet szerezni, emiatt seregével kénytelen volt visszafordulni. A magyar had a Kárpátok egyik szűk szorosában a románok csapdájába menetelt bele. A krónikás szerint "egészen olyanok voltak, mint a varsában vagy hálóban megfogott halak". A románok négy napon át gyilkolták a védekezésre képtelen magyar sereget, melynek jelentős része ott veszett a posadai szorosban. Maga a király is csak egyik bárója, Hédervári Dezső önfeláldozásának köszönhetően - aki magára öltötte a király címeres páncélját - tudott megmenekülni.

70 éve (1939) történt egy sikertelen merénylet Hitler ellen.
A müncheni sörpuccs 16. évfordulóján Georg Elser német ellenálló megkísérelte Adolf Hitler német kancellárt egy müncheni sörözőben felrobbantani. A Führer azonban 13 perccel korábban, még a robbanás előtt elhagyta a helyiséget. A detonáció következtében 8 ember meghalt és több mint 63-n súlyosan megsérültek.
Elsert véletlenül fogták el, ugyanis a bomba elhelyezésre után Svájcba akart menni, ám a határon, a robbanás után nem sokkal lekapcsolták. A határőr ugyanis az érintett kocsmáról talált egy képet Elsernél. Dachauba vitték, ahol 1945. április 9-n, a szövetségesek közelsége miatt kivégezték.

389 éve (1620) történt a Fehér-hegyi csata.
A cseh nemesek 1618. V. 23-tól, a felkelés kezdetétől fáradoztak az unióban egyesült protestáns fejedelmek támogatásának elnyeréséért és 1619. augusztus 28-n V. Frigyes pflazi választófejedelmet tették cseh királlyá. Ez egyben azt jelentette, hogy a Habsburg II. Ferdinándot trónfosztottnak nyilvánították. Ferdinánd, aki egyben a német-római császár is volt, nem maradt tétlen. Létrehozta a Katolikus Ligát s hamar jelentős sereggel indult visszaszerezni trónját. Frigyes hiába kérte a Protestáns Uniót, azok ezt cseh belügynek tekintették, egyedül Bethlen Gábor erdélyi serege indult el, ám ők messze voltak.
A csata hamar véget ért, a katolikus túlerő diadalmaskodott. Az elfogott cseh vezetőket kivégezték, Frigyes életét az mentette meg, hogy lekésett a csatáról. Pfalzi trónját így sem tarthatta meg, azt a segítségért I. Miksa, bajor király kapta.

93 éve (1916) választották elnökké Wilsont.
Csekély többséggel választották újra az Egyesült Államok elnökének Woodrow Wilsont. A demokraták azzal a jelszóval vezették választási hadjáratukat, hogy neki köszönhető, hogy kimaradtak a világháborúból. Ez leginkább a (nyugati államokban) frissen választójogot nyert nőkre hatott. Wilson semlegessége beiktatása után semmivé lett és 1917. április 6-n hadat üzent Németországnak. Az igazsághoz még hozzátartozik, hogy a közhangulat akkor már inkább elfogadni látszott a háborút, mint a választás idejében.

92 éve (1917) történt a bolsevik hatalomátvétel Oroszországban.
Pétervárott Trockij vezetésével, aki a végrahajtó bizottság elnökeként a bolsevista csapatok élén az átállt Péter-Pál erőd katonáival megszállta a városba bevezető útvonalakat. A Vörös Gárda osztagai körülzárták a kormány székhelyét, a Téli Palotát. Lenin már a megszállt Szmolnijból irányította a forradalom további lépéseit. Kerenszkij, az ideiglenes kormány vezetője elmenekült. A Téli Palotában rekedt miniszterek elutasították az ultimátumot, mire az Auróra cirkáló lövései jelt adtak az ostrom megkezdésére. Néhány puskadörrenéssel később a miniszterek ellenállása megszűnt.
Még az esti órákban összeült a Szovjetek II. Összoroszországi Kongresszusa Lenin vezetésével. Kimondták, hogy minden hatalom a szovjetek kezébe megy át, dekrétumot adtak ki a hadviselő országoknak az azonnali békéről, valamint a földről, amely köztulajdonba megy át, és a parasztok rendelkezésére bocsátják.
Megalakult az első szovjet kormány, a Népbiztosok Tanácsa, amely forradalmi rendelkezéseket hozott: bevezette a nyolc órás munkaidőt, munkásellenőrzést az üzemekben, majd munkásigazgatást, elismerte a volt birodalom minden népének egyenjogúságát és teljes önrendelkezési jogát, valamint elismerte Finnország függetlenségét. A Népbiztosok Tanácsának elnökévé természetesen Lenint választották.

151 éve (1858) írta Széchenyi egyik legnagyobb hatású döblingi levelét.
Ferenc József magyarellenes, germanizáló politikája jegyében 1858. március 3-n a Magyar Tudományos Akadémia alapszabályát módosították, és kihagyták az alapdokumentumból, hogy az MTA a tudományt magyar nyelven tartozik művelni.
Az Akadémia alapítására elsőként támogatást felajánló Széchenyi István, akit a szabadságharc óta Döblingben ápoltak, s akinek megbomlott idegrendszere némileg javulni kezdett, hallván a hírt, tollat ragadott, s tiltakozott az új alapszabály ellen. Széchenyi kérte levele nyilvános felolvasását, amire ugyan nem került sor, de a levél kézirat formájában országszerte terjedt, s nagy hatása volt a nemzeti ellenállásra.
Széchenyi levele apró tett volt a magyar ellenállás felé, de jeladásnak számított a passzív rezisztenciába visszahúzódó politikai elitnek. Nem sokkal ezután az uralkodó is kénytelen volt belátni a germanizálás eredménytelenségét, és a rendszer enyhülése után létrejött a kiegyezés, amely után a Magyar Tudományos Akadémia is visszanyerte rangját, és sokat tett a hazai tudomány és kultúra fejlesztéséért.

237 éve (1772) csatolták vissza hazánkhoz az elzálogosított városokat.
Ezen a napon csatolták vissza hivatalosan is Magyarországhoz az 1412-ben Zsigmond király által Lengyelországnak elzálogosított 16 szepesi községet, miután Lengyelország első felosztása megtörtént. A Lubló székhelyű terület többnyire (1470-ben Szapolyai Imre foglalta el) lengyel közigazgatás alatt állt egészen 1769-ig, amikor is a kaotikus lengyel helyzetet kihasználva a Habsburg csapatok de facto visszaszerezték.

63 éve (1946) végezték ki Szombathelyi Ferencet.
Knausz György néven Győrben született 1887. május 17-n. A hadapródiskola és tiszti tanfolyam után a bécsi Hadiakadémián végzett. Vezérkari tisztként harcolta végig az I. világháborút, majd a Vörös Hadsereg(!) hírszerző és kémelhárító csoportjának tagja volt. 1926-31 között hadtörténelmet és harcászatot tanított a Hadiakadémián, ezután a szombathelyi vegyesdandár vezérkari főnöke lett. 1941-ben a Szovjetunió ellen vonuló Kárpát-csoport parancsnokává nevezték ki. 1941 szeptemberétől 1944 márciusáig vezérezredesi rangban a Honvéd vezérkar főnöke volt. E posztra Horthy Istvánnal való kapcsolata révén került.
A háború kimenetelére vonatkozó elképzelései sokban egyeztek Kállai Miklós kormányfőével, ő is kereste a kapcsolatot a nyugati hatalmakkal. 1942-ben a doni hadsereg ellátása ügyében többször utasította vissza Jány Gusztáv, a hadsereg parancsnokának igényeit fegyverre, felszerelésre. Az orosz áttörés előtt így toldotta meg Hitler hadparancsát: "ellenséges támadás esetén a saját állásokat és támpontokat feltétlenül tartani kell. Visszamenni senkinek sem szabad. Nincs hátra, csak előre van" - a veszteségekben ezért neki is komoly szerepe volt. Németellenességét sokszor németbarát szólamokkal próbálta leplezni, s csak ritkán és kevés eréllyel szállt velük szembe. Az újvidéki vérengzések felelőseit sokáig mentegette, s csak két év múlva, 1944 elején rendelt el vizsgálatot. 1944 márciusában, az ország német megszállása előtt, részt vett a klessheimi tárgyalásokon, s felmérve a magyar honvédség csekély erejét, s az ellenállás hiábavaló voltát, a megszállás elfogadását javasolta Horthy kormányzónak. Ennek ellenére 1944. április 19-n, német nyomásra felmentették vezérkari főnöki megbízatásából. 1944. október 11-12-n hadbírósági tárgyalást folytattak ellene valamint Újszászy István vezérőrnagy és Kádár Gyula ezredes ellen is a nyugati szövetségesek irányába tett lépéseik miatt. Ekkor felmentették, de a nyilas hatalomátvétel után letartóztatták és Sopronkőhidán, majd Németországban tartották őket fogva.
A háború után, 1946-ban a népbíróság 10 évi fegyházra ítélte, népellenes és hivatali hatalommal való visszaélés bűntettének elkövetése miatt, de a háborús bűntettek vádja alól felmentette. Másodfokon bűnösnek találták háborús bűntett elkövetésében is, így az ítéletet életfogytiglanra változtatták. Háborús bűntettként értékelték a vezérkari főnök bírósága felállításában vitt szerepét, a délvidéki vérengzéssel kapcsolatos magatartását, a Keitellel folytatott tárgyalást, a 2. magyar hadsereg tragédiáját, az 1944. március 19-i német megszállást s a munkaszolgálatosok sérelmére elkövetett cselekményeket. Ezután, szovjet nyomásra és vélhetően Rákosi személyes intézkedése nyomán - az újvidéki bűnösökkel, Feketehalmy-Czeydnerrel, Grassyval és Zöldivel együtt - kiadták a jugoszláv hatóságoknak. Itt megkínozták, majd Újvidéken kivégezték.
A Legfelsőbb Bíróság 1994-ben felmentette az ellene emelt vádak alól, megállapítva: a terhére rótt bűncselekményeket nem követte el. A Ludovikától Sopronkőhidáig című művében ezt írta róla Kádár Gyula: "Felelős és vétkes volt, de felelősségre vonni nem szadista gyilkosokkal együtt kellett volna."

1777 augusztusában lépett életbe a Ratio Educationis, amely rendeletileg egységesen szabályozta a magyar közoktatást. Ürményi József kancellár vezetésével  így modernizálták (porosz mintára) a közoktatást, egyben kivették azt a katolikus egyház felügyeletéből. Tankötelezettséget írtak elő a 6-12 éveseknek és növelték az iskolák, tanárok számát.
Az 1777-es Ratio Educationist azonban sokan kritizálták, így 1801-ben összeült egy új bizottság, melynek feladata volt egy alaposabb oktatásügyi törvény kidolgozása. Az új törvény kidolgozása öt évet vett igénybe, majd miután a király aláírásával szentesítette, 1806. november 4-n közzé is tették azt (a protestáns tanügyi önállóság miatt csak a katolikus iskolák számára kötelező érvénnyel).
A tankötelezettség érvényben maradt, ám részben megváltoztak a tanított tárgyak. A német helyett a magyar nyelv lett a kötelező (a latin mellett) és a történelem is fontosabb szerepet kapott. A rendelet talán legfontosabb eleme, hogy lefektették a polgári iskolák alapjait, továbbá nemzetiségi és vallási türelmet hirdettek az oktatásban.

98 éve (1911) zárult végleg a marokkói válság.
1905-ben II. Vilmos császár felszólalt (Tangerben) a franciák újabb gyarmatszerzése ellen és Marokkót független országnak nevezte. A francia diplomácia hevesen tiltakozott, hogy a németek beleavatkoznak ügyeikbe. Németország azonban már elkésett, az antantot egy évvel korábban megkötötték, így Angliától nem remélhetett támogatást. Az első marokkói válság így nem fajult el, 1906. április 7-n megegyeztek az algecirasi kongresszuson, hogy Marokkóban egyenlő kereskedelmi jogokat kapnak a nagyhatalmak, ám mivel "továbbra is nagy belső nyugtalanság van" Franciaország (és Spanyolország) irányítja a belső rend fenntartását.
Marokkóban valóban nyugtalanság volt, a franciák által irányított szultán ellen a nép zöme fellázadt. Az elhúzódó rendtartás végül minden korábbinál nagyobb felkelésbe csapott át, amit 1911 nyarán vert le a francia hadsereg, amely egyben megszállta a fontos városokat is. A Német Birodalom ekkor veszélyeztetve látta gazdasági érdekeit, és Agadirba küldte a Panther cirkálóját. Ezzel kezdődött a 2. válság.
Az erődemonstráció újra tárgyalóasztalhoz ültette a feleket. Németország végleg elismerte a marokkói francia fennhatóságot (a spanyolok tiltakoztak egyedül, de hiába), ennek fejében Francia-Kongó területének egy részét átadták a németeknek. Emellett Tanger különleges státust kapott, tulajdonképpen szabad kikötő lett.
A diplomácia ismét győzött, a világháború kitörésére még várni kellett...

243 éve (1766) született Radetzky marsall.
Johann Joseph Wenzel Anton Franz Karl Radetzky Trebnitz-ben látta meg a napvilágot egy cseh nemesi családban. A Theresianumban tanult, s már a török háborúkban is részt vett. Oly vitézül harcolt, hogy 33 évesen ezredessé nevezték ki. Ezután gyorsan emelkedett a katonai ranglétrán, hiszen sorra szerezte a sebesüléseket és kitüntetéseket. Miután a napoleoni háborúkban oly sokszor igazolódott, hogy jogos kritikával illette feljebbvalóit, 1813-ban bekerült a haditanácsba is, és jelentős része volt a hadügyi reformokban. 1815-től a felső-rajnai hadsereg táborkari főnökeként szolgált, majd lovas hadosztályparancsnok volt Sopronban és Budán. 1836-ban lett tábornagy, s az Itáliában állomásozó osztrák csapatok parancsnoka volt. Az 1848-as fölkelés is Itáliában érte, csapataival júliusban teljesen szétverte a piemonti sereget, majd bevonult Milánóba. 1849-ben döntő győzelmet aratott a szárdok felett, és behódolásra kényszerítette Velencét is. Ezután a II. hadtest főparancsnoka és a lombard-velencei királyság főkormányzója volt. 1857-ben - 72 évi szolgálat után - vonult nyugalomba. Magyarországon forradalomellenessége miatt nem kedvelték, ám hazájában roppant népszerű (volt), sok művésznek adott témát, köztük a legismertebb id. Johann Strauss , aki máig népszerű indulót komponált nevére. Számos emléktáblát avattak tiszteletére, Bécsben nagyszerű lovasszobrot állítottak neki, s minden létező kitüntetést megkapott. Milanóban hunyt el 1858. január 5-n.

92 éve (1917) a Balfour-nyilatkozat.
A cionista Lord Walter Rotschildnak adott nyilatkozatban szavatolta Arthur James Balfour, a brit külügyminiszter, hogy egy nemzeti hazát (National Home) hoznak létre a zsidó nép számára Palesztinában - a nem-zsidó lakosság tiszteletben tartásával. A cionisták első kongresszusuk (1897 augusztusa) óta követeltek a zsidók számára egy "közjogilag biztosított hazát Palesztinában".
Mint ismert, a nyilatkozat csak arra volt jó, hogy zsidók ezreit bírják harcra az antant oldalán - sikerrel. A háború végén, mikor az ígéretet kellett volna teljesíteni, akkor a brit annak szöges ellenkezőjét tették, mivel csak az araboknak biztosítottak (több) nemzeti hazát, míg a zsidók bevándorlását erősen korlátozták, még a hitleri zsidótlanítás idején is.

53 éve (szinte) vértelenül győzött a forradalom (mint 1848-ban).
"Magyarország népe! A magyar nemzeti kormány a magyar nép és a történelem előtti mély felelősségérzettől áthatva, a magyar nép millióinak osztatlan akaratát kifejezve, kinyilvánítja a Magyar Népköztársaság semlegességét. A magyar nép a függetlenség és egyenjogúság alapján az ENSZ alapokmánya szellemének megfelelően igaz barátságban kíván élni szomszédaival, a Szovjetunióval és a világ valamennyi népével [...] A forradalmi harc, melyet a magyar múlt és a jelen hősei vívtak, végre győzelemre vitte a szabadság, a függetlenség ügyét. Ez a hősi küzdelem tette lehetővé, hogy népünk államközi kapcsolataiban érvényesítse alapvető nemzeti érdekét, a semlegességét. Felhívással fordulunk szomszédainkhoz, a közeli és távoli országokhoz, hogy tartsák tiszteletben népünk megmásíthatatlan elhatározását. Most valóban igaz az a szó, hogy népünk olyan egységes ebben az elhatározásában, mint történelme során még soha. Magyarország dolgozó milliói! Védjétek és erősítsétek forradalmi elszántsággal, önfeláldozó munkával, a rend megszilárdításával hazánkat, a szabad, független, demokratikus és semleges Magyarországot!"

492 éve (1517) hirdette ki Luther 95 pontját.
Martin Luther Ágoston-rendi szerzetes, a szász választófejedelemség wittenbergi egyetemének bibliamagyarázó professzora 95 tételben foglalta össze nézetét a római katolikus egyházzal szemben "A búcsú erejének magyarázatához" címmel. Ebben elítélte a búcsú gyakorlatát, illetve a búcsúval való visszaéléseket. Luther felháborodásának az a tény volt a közvetlen kiváltó oka, hogy megtudta, a búcsúból befolyó pénzek a Fugger-bankháznál felgyülemlett adósságok törlesztésére gyűltek.
Legfontosabb tézisei:
1. "Amikor a mi Urunk és Mesterünk azt mondta: Térjetek meg!, azt akarta, hogy a hívek egész élete megtérés legyen."
36. "Minden igaz, bűnbánó keresztény elnyeri a büntetéstől és a bűntől való teljes feloldozást, s ez őt a bűnbocsátó-cédulák nélkül is megilleti."
37. "Minden igaz keresztény - akár él, akár már halott - részese a Krisztus és az egyház minden lelki javának, melyeket Isten ugyancsak bűnbocsátó-cédulák nélkül adott."
43. "Fel kell világosítani a keresztyéneket, hogy jobb dolgot művel az, aki a szegénynek alamizsnát ad vagy a nyomorgót segíti, mint az, aki búcsút vásárol."
44. "Ugyanis a szeretet gyakorlása által növekszik a szeretet, s az ember jobbá lesz; míg a búcsú csak a büntetés alól menti fel, s nem teszi jobbá az embert."
50. "Fel kell világosítani a keresztyéneket, hogy ha a pápának tudomása volna a búcsúhirdetők zsarolásairól, akkor inkább porig égetné a Szent Péter-székesegyházat, mintsem, hogy az ő juhainak bőréből, húsából és csontjából építesse fel azt."
82. "Például: ha a pápa a székesegyház felépítéséhez szükséges nyomorult pénzért - ami gyenge indoklás - számtalan lelket vált ki a tisztítótűzből, akkor miért nem üríti ki a tisztítótüzet a szentséges szeretetre a lelkek iszonyú gyötrődésére való tekintettel - ami pedig mindennél igazságosabb indok lenne?!"
91. "Ha tehát a bűnbocsánatot a pápa elgondolása és szándéka szerint hirdetnék, akkor ezen kérdésekre könnyen lehetne megfelelni; vagy talán fel sem merültek volna ezek." - 92. "Tűnjetek hát el azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: Béke, és nincs béke."
93. "De üdv azoknak a prófétáknak, akik azt mondják Krisztus népének: kereszt, kereszt, még ha nincs is kereszt."
94. "Buzdítsuk azért a keresztyéneket, hogy a Krisztust poklon át is követni igyekezzenek."
95. "S így inkább sok szenvedés árán jussanak a mennybe, mint, hogy magukat, a békével áltatva, elbízzák."

91 éve (1918) robbant ki az őszirózsás forradalom.
Az első világháború alatt már komoly belső gondokkal küzdött az Osztrák-Magyar Monarchia és ezt a katonai-gazdasági összeomlás feltartóztathatatlanul a felszínre hozta. Az elége­det­lenkedő katonák és civilek utcai tüntetésekkel, felvonulásokkal és sztráj­kok­kal kezdődő felkelése a nagyvárosokban 1918. ok­tóber 28-31. között tört ki. A forradalmat október 30-tól számítjuk (ekkor állt át a fővárosi rendőrség, ami miatt a lázadást hivatalosan is forradalomként kezelte az uralkodó). A katonaság királyhű része a tömegbe lőtt, de csak elszórtan. A hadsereg zöme a lázadást vezette, és elfoglalták a stratégiai pontokat, kisebb összetűzések után. A forradalom nevét onnan kapta, hogy a letépett katonai (k.u.k.) sapkarózsák helyére őszirózsát tűztek.
A forradalom közvetlen előzménye a Magyar Nem­zeti Tanács megalakulása október 23-n éjszaka. A Károlyi Mihály elnökleté­vel létrejött testület 12 pontos kiáltványa követelte a háború azonnali befe­je­zését, az ország teljes függetlenségének megteremtését, mélyreható demok­ratikus reformok bevezetését, valamint a nemzetiségekkel való megbékélést az ország területi integritásának sérelme nélkül. A tüntetők azonosultak a Nemzeti Tanács céljaival, és Károlyi miniszterelnökké történő kinevezését követelték. Az uralkodó ennek október 31-én tett eleget. Károlyi a Nemzeti Ta­nács három pártjának (Függetlenségi és 48-as Párt, Polgári Radikális Párt, Magyarországi Szociáldemokrata Párt) képviselőiből alakította meg kor­má­nyát. Egyébként ezen a napon lőtték le egyik korábbi elődjét, Tisza Istvánt.

48 éve (1961) rakták ki Sztálint Lenin mellől a mauzóleumból.
Az SzKP kongresszus döntése értelmében Sztálin testét el kell temetni, ehhez pedig el kell távolítani a mauzóleumból Lenin mellől. Nem sokkal később a Kremlben eltemették meglehetősen egyszerű körülmények között.

53 éve (1956) robbant ki a szuezi háború.
A Nasszer vezette Egyiptom 1956 nyarán államosította az angol-francia érdekeltségű Szuezi-csatornát, továbbá elzárta az Akabai-öböl bejáratát elvágva ezzel Izrael tengeri kijáratát. Az érintett országok miután diplomáciai úton kudarcot vallottak, a fegyveres megoldás mellett folytattak titkos tárgyalásokat.
Ennek megfelelően Anglia ultimátumot küldött a csatorna-övezet kiürítésére, majd Izrael a blokád miatt megelőző háborút indított Egyiptom ellen. A sikeres izraeli előrenyomulást követően a két NATO tagállam békéltetésre és a visszautasított ultimátumra hivatkozva október 31-től megszállta a Szuezi-csatornát. Ezt mind a választások előtt álló Egyesült Államok, mind a magyarországi forradalommal elfoglalt Szovjetunió elítélte az ENSZ-közgyűlésén. Az ENSZ november 6-i tűzszüneti felhívására a francia és brit csapatok 7-én befejezték az intervenciót. Decemberben az angol-francia, majd 1957 márciusában az izraeli csapatok is kiürítették az általuk megszállt egyiptomi területeket. A válságot követően a Szuezi-csatorna végleg az arab ország fennhatósága alatt maradt.

123 éves (1886) a New York-i Szabadságszobor és 373 (1636) a Harvard.
A világ egyik leghíresebb szobra a francia nép ajándéka az Egyesült Államoknak, amelyet Stephen Grover Cleveland elnök leplezett le ezen a napon. A szobor, amely egy elzászi szobrász, Frédéric Auguste Bartholdi alkotása, az amerikai eszmények szimbólumává vált, mindenekelőtt a New Yorkba hajóval érkező bevándorlók számára.

Ez a nap egyben a Harvard alapításának 372. évfordulója is. John Harvard amerikai lelkész a Massachusetts állambeli Cambridge-ben ezen a napon adta át adományát, amelyből megalapították az intézményt, amelyet később róla nevezték el (eredetileg New College volt). A Harvard magát az alapítást szeptember 18-ra datálja (korábban még szeptember 8-t állapítottak meg), de ez csak egy elvi aktus volt, semmit sem ért volna Harvard adománya nélkül.
Bárhogyis, a Harvard egyetem Észak-Amerika legrégibb felsőoktatási intézménye, bár csak 1780-tól egyetem. Mintegy 8 millió kötetet felölelő könyvtára az egyik legnagyobb a világon.