Gondolatok a könnytárból

328 éve (1682) koronázták meg I. Péter, orosz cárt.
1672. június 9-n született a Romanov dinasztiába. 4 évesen vesztette el apját, akit a beteges féltestvére követett, III. Fjodor. 1682-ben azonban ő is meghalt, és az ifjú Péter másik féltestvérével, a félkegyelmű Ivánnal (aki pár éven belül meghalt) lett közösen uralkodó. A régens nővérük, a 25 éves Zsófia lett, miután a hozzá hű sztrelecek a többi családtagot likvidálták. A cseperedő Pétert 17 évesen házasították meg, ám ő hamar kolostorba küldte ifjú nejét, és még 1689-ben a sztrelec-lázadás ürügyén eltávolíttatta Zsófiát is.

624 éve (1386) született Kapisztrán János, olasz ferences szerzetes.
Fiatalon jogot tanult és Nápolyban bíró lett. 1412-ben Perugia kormányzójává nevezték ki, ám pár évvel később Rimini ura elfoglalta a várost, Kapisztránt börtönbe vetette. Szabadulásakor, 1416-ban belépett a ferences rend akkor szerveződő legszigorúbb irányzatába, az obszervánsokhoz. Tanulmányai befejeztével vándorprédikátorként és inkvizítorként tevékenykedett. Negyven éven át prédikált, fanatizálta hallgatóságát. Prédikációinak idegen nyelvterületeken is nagy hatása volt, noha beszédeit fordítani kellett, mert csak olaszul és latinul tudott. Miután teljesen felszámolta az avignoni pápaságot, 1451-től nunciusként működött német, osztrák, cseh és lengyel területeken. Máglyák ezrei szegélyezték útját, hiszen nem az eretnekek és zsidók meggyőzésének szelíd módszerét gyakorolta.
Figyelme a huszitizmus elleni harc után a török ellen fordult, így Magyarországra érkezett, ahol 1455-ben a keresztes hadjárat hírével toborzott önkénteseket. Az összegyűlt sereggel 1456 júliusában Nándorfehérvár felmentésében döntő szerepe volt. Nem sokkal később, október 23-n (Hunyadihoz hasonlóan) meghalt bubópestisben az újlaki kolostorban. 1622-ben boldoggá, majd 1690-ben pápai bullával, 1724-ben pedig ünnepélyes külsőségek között szentté avatták, azóta a tábori lelkészek védőszentje.

404 éve (1606) kötötték meg a bécsi békét.
Bocskai István 1557-ben született Kolozsvárott a híres Báthori család oldalági sarjaként. Ifjúságát az udvarnál töltötte, ám hamar Nagykerek várkapitánya lett, majd gazdagon házasodott. 1592-től váradi kapitány és bihari főispán. Jelentős szerepe volt a török elleni háborúkban, a 15 éves háború kirobbantásában, amelyhez megnyerte a Habsburgokat.
1596-ban kormányzóként leverte a székely felkelést ("véres farsang"), majd jelen volt a mezőkesztesi csatavesztésnél. Közben új fejedelem lett, Báthori András, aki perbe fogta Habsburg-pártisága miatt, és elkobozta erdélyi birtokait. Bocskai ekkor a megmaradt bihari uradalmára vonult vissza, mert hiába várta a Habsburgok segítségét. 1604-ben ezért a Portával alkudozott, hogy Erdélyt visszaadja a töröknek, ha segítik fejedelmi aspirációit. Az elhúzódó tárgyalások alatt végül Rudolf király visszaadta elkobzott birtokait, így hazatért.

69 éve (1941) támadta meg Hitler és 198 éve (1812) Napoleon Oroszországot.
Június 22-n kezdte támadását mindkét hadvezér, igaz Napoleon messzebbről, ezért a hadjárata hivatalosan június 24-n indult, hisz akkor lépte át a határt.
A térképeken jól látszik, hogy Napoleon célja Moszkva elfoglalása volt, szinte nyílegyenesen oda vezette seregét, míg Hitler az egész országot akarta meghódítani. Napoleon ugyanis hiába foglalta el a fővárost, nem nyert vele semmit, és kénytelen volt visszafordulni a kemény télben. Hitler ebből tanulva lassabb, de módszeresebb támadást indított, ez viszont éppen lassúsága miatt bukott el. A tanulság egyszerű, Oroszország nagysága és decentralizáltsága miatt hagyományos haditechnikával elfoglalhatatlan. Legalábbis egyetlen hadművelettel.

633 éve (1377) hunyt el a százéves háborút kirobbantó király.
II. Edward angol király 1308-ban feleségül vette IV. Szép Fülöp francia király lányát, Izabellát. Edward állítólag férfi kegyencekkel vette magát körül, ennek ellenére 1312-ben megszületett a kis Edward. Izabella nem tűrve tovább a folytonos megaláztatásokat, szeretőjével(!) Roger Mortimerrel együtt összeesküvést szervezve megfosztotta II. Edwardot hatalmától, börtönbe vettette, majd megölette. Így már semmi akadálya nem volt annak, hogy Izabella fia III. Edwardként az angol trónra üljön.

608 éve (1402) diadalmaskodott Timur Lenk az oszmán törökök felett.
Timur Lenk (=Tamerlán) Dzsingisz kán leszármazottja a 14. század végén a mongol seregeket egyesítette és még egyszer utoljára hírhedtté tette a világ számára.

1559 éve (451) zajlott a catalunumi csata.
A Hun Birodalom élére 445-ben puccsal kerülő Attila mindkét római birodalomra komoly veszélyt jelentett. Először a Balkánon portyázott, majd 449-ben békét kötött II. Theodosius császárral. Ezt követően Attila Gallia ellen indult a keleti gótokat, gepidákat, szvébeket, herulokat és türingeket a hunokkal egyesített seregével. A másik fél is komoly szövetség volt: Aëtius vezette a római sereget, I. Theoderic a nyugati gótokat, továbbá a Galliában állomásozó barbár népeket (alánok, burgundok, frankok).
Mivel a stratégiai fontosságú Orléans-t az utolsó pillanatban felmentették, Attila kénytelen volt hátrálni. A catalaunumi mezőn (Chalons és Troyes mellett) feltehetőleg 451. június 20-n megütközött a két sereg. A csata eldöntetlen volt, Attila ugyan visszavonult, de ellenfeleinek nem maradt ereje az üldözésre. Ennek köszönhető, hogy egy évvel később Attila már Itáliában pusztít. A catalaunumi csata vérvesztesége miatt a Nyugatrómai Birodalom képtelen volt kellő sereget kiállítani. Azonban a hunok közt járvány tört ki, ezért amikor a hun király hírét kapta a Dunán átkelt Markianosz kelet-római császár támadásának, I. Leó pápával fegyverszünetet kötött.
A hun uralkodó bosszúra éhesen tért haza, ám 453 tavaszán agyvérzésben meghalt. Halála után a személyes hatalmával összetartott birodalma összeomlott. Fiai seregeit egykori vazallusai, a gepidák vezetésével 454-ben leverték, és a kelet-európai sztyeppre szorították vissza. A hun hadjáratok nyomán Európa etnikai képe jelentősen átalakult. A nyugati részt teljesen elözönlötték a germánok, a Nyugatrómai Birodalom bukása elkerülhetetlenné vált.

19 éve (1991) hagyták el az utolsó szovjet csapatok hazánkat.
A Moszkvában megállapított hivatalos határidő (június 30.) előtt két héttel hagyta el az utolsó szovjet katona is a magyarországi laktanyákat és katonai támaszpontokat. Az utolsó katonacsoport június 16-n távozott, míg a teljes kivonulás 1991. június 19-e, mikor Silov altábornagy átlépte a záhonyi határt. A Déli Hadseregcsoportnak kb. 60 ezer katonája tartózkodott itt, jelentős részben hivatásos tisztek. A hazatérők otthon lényegesen rosszabb körülmények közé kerültek, noha itteni lakásaik is döbbenetet váltottak ki a magyar televízió nézőiből. Ekkor tudatosult, mennyire nem éltek luxuskörülmények között a megszállók.
A kivonulás előtt és után hosszas alkudozások folytak a hátra hagyott ingatlanok értékéről ill. a szovjet katonák környezetszennyezésének mértékéről. A kivonuló katonák egy része üzletelni kezdett felszerelésével, s nem csupán egyenruhákkal, hanem a fegyverekkel is megkönnyítve a szaporodó bűnözőcsoportok fegyverhez jutását.
Magyarország területén 1944. március 19. óta először nem állomásoznak ideiglenes csapatok. 2001 óta ez a hivatalos kivonulás napja a Magyar Függetlenség Napja (június utolsó szombatja).

36 éve (1974) hunyt el Georgij Zsukov, szovjet marsall.
1896. december 1-n született Sztrelovkában, parasztcsaládban. Moszkvában tanult, mikor behívták az I. világháborúba, amit lovassági altisztként fejezett be. 1918-ban belépett a Vörös Hadseregbe, ahol lassan jutott feljebb a ranglétrán. Első sikere az 1939-es japán támadás visszaverése volt (a japánok Mongóliára támadtak, ám a Vörös Hadsereg nem hivatalosan megvédte szomszédját). Zsukov ekkor kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést, amit még háromszor adtak át neki. 1941-ben lett tagja a vezérkarnak (tábornokként), egyben a honvédelmi népbiztos helyettese. Parancsnok volt Sztálingrádnál, Kurszknál, Leningrádnál. 1943-tól főparancsnok-helyettessé emelte Sztálin (aki természetesen nem adta át a vezetést).
1946-ban koholt vádakkal eltávolította Sztálin, de a vezérkar miatt nem merte kivégeztetni, a koreai-háborúban ráadásul visszahívta. A vezér halála után KB tag lett, 1955-57 között hadógyminiszter. 1957-ben ismét koholt vádakkal távolították el, és nyugdíjazták, Hruscsov halála után rehabilitálták.

195 éve (1815) történt a waterloo-i csata, amely végleg megbuktatta I. Napoleont.
Az Elbáról 1815. március 20-n visszatérő I. Napóleon császár újra maga mellé állította Franciaországot, és megpróbálta a lehetetlent, újra legyőzni egész Európát. A közel kétszeres túlerő ellen a mai Belgium területén keresték a döntő csata helyszínét. Több kisebb csata után a főerők Waterloo mellett találkoztak. A szövetségesek két seregből álltak össze, a brit csapatokat Arthur Wellesley, Wellington hercege, a porosz sereget pedig Gebhard Leberecht von Blücher vezette (az oroszok még csak a kontinens közepén jártak). Blücher egyébként ebben az időben biztos volt benne, hogy egy elefánt növekszik a méhében, emiatt rendkívül nehézkesen mozgott serege...

122 éve (1888) született Heinz Guderian, német tábornok.
Heinz Wilhelm Guderian tipikus porosz katonacsalád sarja, gyermekei is katonák lettek. Az I. világháborúban századossá léptették elő, harcolt a Marne mentén és Verdunnél is, majd a vezérkarban szolgált. A szállítás megoldása és a gépesítés kidolgozása volt a feladata, és maradt a későbbiekben is. Ennek köszönhető, hogy a náci államban a harckocsik egyik legnagyobb szakértője volt. Hitler utasítására ő állította fel az első német páncélos hadosztályokat, majd 1939 legelején a gépesített páncélosok főparancsnokává nevezte ki, miután alakulatai sikeresen teljesítették Ausztria és a Szudéta-vidék megszállását.
Lengyelország lerohanásában sikerrel részt vett, nem ő miatta történt a helyenkénti lassú előre nyomulás. 1940-ben ő vezette át az Ardenneken (a más által lehetetlennek tartott terepen) a német páncélosokat, aminek köszönhetően megverték a szövetségeseket. Következő évben ő vezette a Szovjetunió ellen a középső hadseregcsoportot. A kijevi győzelme a legjelentősebb, ám Moszkvát nem sikerült elérnie (leginkább előbbi győzelem miatti késlekedés okából). Hitler emiatt leváltotta.
Rögtön a sztálingrádi vereség után hívta vissza, és Speer mellett ellátási feladatot kapott. Hitler mellett a merényletek alatt is kitartott (ekkor már szárazföldi vezérkari parancsnokként), ám végül 1945. március 28-n olyan súlyos nézeteltérés támadt közöttük a helyzetértékelésben, hogy Hitler minden tisztségéből felmentette.
A nürnbergi perben felmentették. 1954. május 14-n halt meg, miután tanácsadóként segítette a nyugat-német hadügyminisztériumot.

57 éve (1953) verték le a berlini felkelést.
1953. június 16-n a kelet-berlini Sztálin-sugárút építkezéséről a normaemelések miatt tiltakozó munkások a minisztériumok házához vonultak. Mivel a hamar politikai jelleget öltő követeléseiket (a kormány lemondása, szabad választások, politikai foglyok szabadon engedése) elutasították, másnapra általános sztrájkot hirdettek. Hogy ezt mindenki megtudja, a munkások képviselői átmentek az amerikai szektorba.
A szovjet vezetés azonnal megértette, hogy milyen súlyos következményei lehetnek a tiltakozásnak, és a teljes eltiprás mellett döntött. Mivel jelentős sereggel állomásozott Berlinben, ezt könnyen megtehette.
17-n a sztrájkok és tüntetések kiterjedtek vidékre is, több mint száz városra, de természetesen Kelet-Berlinben volt a legnagyobb. A tüntetők mindenütt összecsaptak a rendőrséggel és az eleve kivonult szovjet sereggel, ám mikor a harckocsik is megjelentek, 60-140 halottal hamar végetért a lázadás (később 18 halálos és közel 3000 elzárásos ítélet született).
Vajon valóban csak lázadás volt? Az 56-os évforduló egyik emléknapján érdemes kicsit végiggondolni a kérdést. Az '56-os magyar eseményekkel szinte teljes a hasonlóság a felkelők részéről. A különbség a szovjet beavatkozás volt, hiszen az NDK-ban azonnal a teljes arzenált bevetették. Emiatt nem is állhatott át a rendőrség a felkelők oldalára. Ha hazánkban október 23-n a tankok néznek szembe a tüntetőkkel a fővárosban és a nagyvárosokban, akkor ma nem beszélhetnénk semmilyen forradalomról.

52 éve (1958) végezték ki Nagy Imrét és társait.
Nagyékat az 56-os forradalomban való részvételükért ítélték halálra. A többi kivégzett: Gimes Miklós, Maléter Pál és az időközben elhunyt Losonczy Géza.
Nagy Imre a forradalom bukásakor a jugoszláv követségen kért és kapott menedéket. Szállítása közben azonban elrabolták és a romániai Snagovba deportálták. 1957 áprilisában hozták haza, ám továbbra sem vallott kihallgatói akarata szerint. 1958. június 9-15. között zajlott koncepciós pere, amely során halálra ítélték, amit másnap végre hajtottak.
1989-ben exhumálták és az évfordulón ünnepélyes keretek között újratemették. Ismert, hogy a Legfelsőbb Bíróság július 6-n rehabilitálta hivatalosan, azon a napon, amikor Kádár János meghalt.
Gimes Nagy egyik legradikálisabb követője volt, aki a forradalom bukása után is sztrájkokat szervezet, illegális újságot és pártot alapított. 1956. december 5-n tartóztatták le.
Maléter vezette a forradalom ellen a katonákat, hogy rendet tegyenek, de ő ehelyett átállt. November 3-n honvédelmi miniszterként egy küldöttség élén a tököli szovjet főparancsnokságra ment, ahol letartóztatták.
Losonczy a Petőfi-kör egyik alapítója, az MDP Központi Vezetőségének ellenzéki tagja, a forradalmi kormány államminisztere. November 4-n a jugoszláv követségre menekült, ám Naggyal együtt rabolták el és vitték Snagovba. Budapesten éhségsztrájkba kezdett, majd tisztázatlan körülmények között elhunyt.

795 éve (1215) adták ki a Magna Cartát, az első alkotmányszerű dokumentumot.
A királyi önkény ellen a feudalizmus során fokozatosan kezdődött meg a rendi ellenlépés. A Német-Római Császárságban az uralkodót megfosztották örökletes címétől, és választás során töltötték be a posztot. Franciaországban az anarchisztikus helyzet miatt a főrendek kellő önállóságban éltek, Aragóniában és Magyarországon a bíráskodás feje nem a király, hanem a nádor volt. Angliában azonban az erős, ám hatalmával visszaélő király ellen biztosítékot akartak a földesurak.
Angliában gyakorlatilag polgárháború dúlt, és a lázadók ideiglenes békeként elfogadták az I. (Földnélküli) János által aláírt Magna Carta Libertatumot. A dokumentum szövege szerint nem minősül lázadásnak, a király elleni lázadás, ha azt királyi jogsértés váltja ki. Ez az ellenállási záradék a legfontosabb része, amely a későbbi jogfejlődés kiindulópontja volt (amint az Aranybulla is mutatja, ennek megléte azért kevés a biztos fejlődéshez). A többi pont a kereskedők szabadságát, a kedvezőbb adózást, a polgárság kiváltságait, a királyi bíráskodás szűkítését tartalmazta.
A Magna Carta csak 3 hónapig volt hatályban, majd évről-évre újra kibocsátották (az Aranybullához hasonlóan), de soha nem felejtették el, és a király elleni szembenállás egyik hivatkozási pontja maradt.

489 éve (1521) halt meg Bakócz Tamás, esztergomi érsek.
Bakócz Tamás Erdődön született 1442-ben. Apja még jobbágy volt, ő maga már Paduában és Krakkóban járt egyetemre. Ezt bátyjának köszönhette, aki az egyetlen felemelkedési lehetőséget megragadva pappá lett, és testvérét is annak nevelte. 1483-90 között Mátyás király titkára és tanácsadója és győri püspök volt. Ulászló uralkodása alatt még hatalmasabbá vált: egri püspök és főkancellár lett, majd 1498-tól esztergomi érsek, 1500-tól bíboros, majd 1507-ben megkapta a konstantinápolyi pátriárka méltóságát. Óriási vagyonát nem tiszta úton (zsarolással, erkölcstelen örökösödési szerződésekkel) szerezte, ezért 1497-ben nyíltan korrupcióval és oklevélhamisítással vádolták, de megbuktatni nem tudták.

172 éve (1838) halt meg Talleyrand, korának egyik legismertebb diplomatája.
Charles Maurice de Talleyrand-Périgord 1754. február 2-n született Párizsban. Nevelője figyelmetlensége miatt kiskorában nagyot esett és élete végéig sánta maradt. Emiatt elvesztette örökségét is, mert papi pályára adták. Ezt mindig utálta - barátaival hírhedt esetei voltak - ám egyházi hivatalnok, majd Autun püspöke lett. A forradalom új parlamentjében képviselő, a szekularizáció szószólója. 1792-ben emigrációba kényszerült, mert jellemző módon royalizmussal vádolták - alaptalanul. 1795-ben tért vissza Franciaországba, és Napoleon hatalomátvételét egyengette. Hálából (és érdekből) 1807-ig a külügyminisztériumot vezette (már a Direktórium időszakában is hirhedten megvesztegethetően).

Ezen enciklika döntően megváltoztatta a Katolikus Egyház viszonyát a világhoz, konkrétan a politikához és a munkássághoz.
A 19. századi liberális államrend a növekvő szegénység ellen nehezen találta a megoldást, ezért sok új irányzat született. Míg a kommunisták javaslata a kapitalizmus felváltását célozta a kommunizmussal, addig a pápaság szerint a hiba kiküszöbölése, a társadalmi igazságosság elérése a keresztény etika érvényesítésével lehetséges. Ebből következett az egyház felelőssége is a szegények, elnyomottak iránt, igazságuk védelme és önvédelmi harcuk támogatása. XIII. Leó első ízben fogalmazta meg átfogóan az Egyház tanítását a munkára, a munkás és munkaadó viszonyára vonatkozóan. Elutasította a kapitalizmus megdöntését, a magántulajdon kisajátítását; a szegénységet az államnak kell csökkentenie az egyház révén; az egyház egyben a műveltség és az erkölcs fejlesztésére kötelezi magát. Megszületett a mai kereszténydemokrata irányzat alapja.
Magyarországon ezt a programot a hivatalos egyház sokáig nem tette magáévá, csak Prohászka Ottokár és Giesswein Sándor - ez is volt legfőbb érdemük.

A spanyol gyarmati uralommal és az argentin bekebelezési törekvésekkel szembeni katonai győzelem után a dél-amerikai ország 1811-ben kikiáltotta függetlenségét. Vezetője de Francia lett, akit örökös diktátorrá választottak. Francia az állam méreteihez képest igen erős hadsereget épített ki. Utóda, Carlos Lopez, majd fia, Fransisco vezette a diktatúrát. A fiatalabb Lopez elődeinél is harciasabb volt, megtámadta Brazíliát és hat évig tartó kegyetlen háborúba taszította országát. Időközben Argentína és Urugauay is szövetségre lépett a brazilokkal, de az elképesztő túlerő sem csökkentette Lopez becsvágyát. Lakosságát úgy kiszipojozta, hogy egyes források szerint a férfiak 90%-a elpusztult. 1870-ben, bukásakor az ország jelentős területeit elcsatolták a győztesek.

62 éve (1948) kiáltották ki Izrael függetlenségét.
Egy nappal a megszálló brit csapatok kivonulása előtt, a zsidó Nemzeti Tanács David Ben Gurion elnökletével kihirdette az önálló Izrael Állam megalakulását, bár határait még nem állapították meg pontosan. A parlamenti választásokból a szocialista Izraeli Munkáspárt került ki győztesen. Ben Gurion lett a miniszterelnök, Chaim Weizmann pedig az államelnök.
A környező arabok csak erre vártak, azonnal megindultak a régi-új állam ellen. Az izraelivel összesen közel azonos létszámú egyiptomi, libanoni (végül nem vett részt), szír és iraki erők ugyan jobban felszereltek voltak, de kifejezetten fegyelmezetlenek. Ben Gurion döntése értelmében egyetlen települést sem adtak fel, a erőiket szétosztották, minden kibucnak és városnak magát kellett megvédenie. Ez csodával határos módon többnyire sikerült. A legnagyobb kivétel Jeruzsálem volt, amelyet a jordán (=kelet-palesztin) király elit alakulata, az Arab Légió támadott. Ezen alakulatot britek képeztek ki és a nemzetközi egyezményt felrúgva továbbra is irányítottak. A britek által felfegyverzett Légió elsöprő katonai fölényét csak a király korlátozta, aki csupán a Nyugati Partot akarta elfoglalni Jeruzsálemmel együtt.
Izrael némi veszteség után megállította az arabok előretörését északon és délen is, míg Jeruzsálem óvárosát bevette a Légió és az Újvárost folyamatosan ágyúzta. Az ENSZ már 15-e óta próbálta a fegyverszünetet elfogadtatni, de ez Anglia vétója miatt nem valósult meg. Mikor megtorpant az arab előrenyomulás, akkor gondolta meg magát London. A fegyverszünet 1 hónapos volt, mikor véget ért, az izraeli hadsereg kiszorította az arab seregeket, Jeruzsálemet is majdnem bevették, ám az ENSZ újabb fegyverszüneti határozata július 19-n ezt megakadályozta. Délen Egyiptom még uralta Negev főútját, nem csak a gázai partvidéket, északon a szírek birtokoltak egy jelentős kiszögellést.
Október 15-n indult meg az újabb csatározás, ám jelentős változás nem történt. Egy hét múlva újra lenyugodtak a fegyverek. Legközelebb december 25-n délen támadott Izrael, ekkor már sikererrel, hisz a többi fronton nem kellett lekötnie erejét. Mielőtt Gáza is elesett volna, az ENSZ újra fegyverszünetet hirdetett. Hamarosan megkötötték az érintett államok is a hivatalos fegyverszünetet, az első arab-izraeli háború véget ért.

1589-ben kihalt a Valois-ház, mivel III. Henriket leszúrta egy fanatikus dominikánus barát, a haldokló király a protestáns Bourbon Henrikre hagyta a trónt. Franciaország legnagyobb problémája akkoriban a katolikus-hugenotta ellentét volt, amely szinte polgárháborús helyzetet teremtett. Az ún. hugenotta-háború 1562-98 közt zajlott, de ez nem jelentett folyamatos háborút. Sorozatos békekötések zajlottak, amelyeket rendre megszegtek (pl. Szent Bertalan-éj - 1572).

Mivel apjának (VI. Károly a német-római császárnak, aki egyben III. Károly magyar király) nem volt fiú örököse, a nő-ági örökösödés, a Pragmatica Sanctio elfogadtatása kellett trónra lépéséhez. A német (és magyar) rendek zöme nem tiltakozott csak a fő vetélytárs, a porosz király. Ezért Mária Terézia uralkodása az osztrák örökösödési háborúval kezdődött. Az 1748-ig tartó küzdelmekben Szilézia, Parma és Piacenza elvesztése árán sikerült megvédenie királyságát, miközben férjét, Lotharingiai Ferencet német-római császárra koronázták. Ezzel jött létre a Habsburg-Lotharingiai uralkodóház, amelyhez 16 gyermekkel járultak hozzá.

84 éve (1926) Piłsudski puccsal átvette a hatalmat Lengyelországban.
Józef Klemens Piłsudski 1867-ben született Zalawasban, amely akkor Oroszországhoz, ma Litvániához tartozik. Orvosnak tanult, de mivel bátyja részt vett a cár elleni merényletben, őt is Szibériába száműzték 5 évre. 1892-ben térhetett haza, ekkor a korábbi narodnyik belépett a Lengyel Szocialista Pártba, amelynek hamar vezetője lett. 1900-ban emiatt csukták le, ám őrültséget színlelt, majd az átszállítás közben megszökött és elhagyta az országot. Krakkóban kezdte el szervezni a párt fegyveres erejét, amelynek természetesen vezére lett. A világháborúban így az osztrák oldalon harcolt az oroszok ellen, ám hamar rájött, hogy osztrák-német győzelem esetén sem lesz szabad Lengyelország. Ezért kereste az antant segítségét, ám 1917-ben a német hatóságok letartóztatták. Mikor kiszabadult már kikiáltották a szabad Lengyelországot, amelynek államelnökévé választották.

Május 12-e az Ápolónők Világnapja.
1820-ban ezen a napon született Florence Nightingale, aki az 1853-56-os krími háborúban önkéntes ápolónőket toborzott és irányította őket a sebesültek ellátásában. Nevét szülővárosáról kapta (Firenze). Gazdag szülei döbbenetére nem akart férjhez menni, ehelyett már fiatalon a kórházakban segédkezett. 1850-ben elvégezte Düsseldorfban az ápolótanfolyamot (ami csak azért fontos, mert sokan hiszik, ő alapította az ápolónőképzést). Érdeme, hogy az itt tanultak alapján újabb módszereket dolgozott ki az emberibb bánásmódért, amiket először a Hospital for Invalid Gentlewomen főfelügyelőjeként végzett. Hogy mennyire szükség volt rá, azt mutatja egy korai mondása: “Furcsának tűnhet ezt kijelenteni, de a legelső követelmény egy kórház iránt az, hogy ne ártson a betegnek”.
Az angol hadügyminiszter kérésére utazott a Krímbe, ahol népszerűvé tette elveit és munkáját. Mivel lámpájával a kezében éjszaka is ellenőrizte a betegek állapotát a lámpás hölgynek hívták.
1860-ban alapította a Nightingale Training Schoolt, amely a modern nővérképzés modelljévé vált.  Élete folyamán több, mint 200 cikket, tanulmányt, könyvet publikált. 1907-ben, elsőként a nők közül, megkapta az angol becsületrendet. 1910. augusztus 13-n hunyt el.

39 éve (1971) halt meg Erdei Ferenc szociológus.
Makón született 1910. december 24-n. 1934-től vett részt a falukutató mozgalomban. 1937-től a Márciusi Front, majd a Nemzeti Parasztpárt egyik kezdeményezője és vezetője volt. 1939-ben családi mintagazdaságot létesített Szigetszentmiklóson. 1944-től haláláig nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő volt. 1944-45-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminisztere, majd 1947-ben a Parasztpárt főtitkáraként a kommunistákkal való feltétlen együttműködés híve volt. 1948 után több minisztérium élén állt, majd az 1956. októberi forradalom idején Nagy Imre közeli munkatársaként a többpártrendszer mellett foglalt állást, s október 31-e után tagja volt kormánynak. November 4-n Tökölön a szovjetek őt is letartóztatták, de egy hónap múlva kiszabadult... Ettől kezdve a tudományos és társadalmi életben dolgozott: volt az Agrárgazdasági Kutatóintézet igazgatója, az MTA főtitkára, s közben a Hazafias Népfront főtitkára, az Elnöki Tanács tagja, részt vett az 1968-as gazdasági reform előkészítésében. Írásaiban soha nem a politikai ideológia volt a döntő, de a kommunista elkötelezettség áthatotta tudományos munkásságát is. 1956-ban az MTA rendes tagjává választották, 1948-ban és 1962-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

Sokan úgy vélik (és tanítják), hogy ez volt India első lázadása az angolok ellen, de ez ebben a formában nem igaz. Sokkal inkább egy vallási-nemzetiségi háború volt, mint függetlenségi harc. A lázadóknak nem volt komoly filozófiájuk, de társadalmi bázisuk sem, csupán a jelentős ellenálló hadsereg és a távolságok miatt tartott a vérbe fojtásuk bő 1 évig.

322 éve (1688) hunyt el Frigyes Vilmos, a porosz királyság megalapítója.
A Hohenzollern dinasztia 1415 óta birtokolta Brandenburgot Berlin székhellyel. A nem túl jelentős választófejedelemség trónját a harmincéves háború pusztításai közepette vette át Frigyes Vilmos. Az ambíciózus, 22 éves uralkodó első dolga egy erős sereg felállítása volt, amelyre támaszkodva a háborút viszonylag sikeresen zárta, megszerezte Hátsó-Pomerániát és Magdeburgot. Államát az akkori legmodernebb módon (merkantilizmus) központosította és modern abszolút monarchiává fejlesztette. Telepeseket hozatott, a közlekedést (posta) és csatornázást a Birodalomban legjobbá tette, bevezette a legújabb találmányokat (főleg a mezőgazdaság területén), új adókat vetett ki. Rendkívül szigorú, de vallásilag toleráns állammá szervezte Brandenburgot, amely mérete ellenére igen erős sereget állított ki. Ennek révén a svédek szövetségében támadt Lengyelországra, természetesen sikerrel. Egy évtized múlva megverte a svédeket, és ezzel visszavonhatatlanul nagyhatalommá lett. Létrejött a későbbi Németország legerősebb állama, amelynek székhelye, Berlin (az 1685-től befogadott hugenották(!) segítségével) a protestantizmus fellegvárává vált.
Fia lett az első porosz király I. Frigyes néven 1701-ben.

65 éve (1945) ért véget a II. világháború Európában.
1945. május 8-n 2 óra 41 perckor a Karl Dönitz nagyadmirális vezette utolsó német birodalmi kormány megbízásából Alfred Jodl vezérezredes Dwight D. Eisenhower tábornoknak, a nyugati szövetségesek főparancsnokának reims-i főhadiszállásán aláírta az egész német haderő feltétel nélküli fegyverletételét. A haditengerészet részéről Hans Georg von Friedeburg tengernagy, a légierő nevében Wilhelm Oxenius tábornok írta alá.
A rendelkezések május 9-én 00 óra 01 perckor léptek életbe. Ugyanezen a napon 00 óra 16 perckor a Berlin-Karlshorstban levő szovjet főhadiszálláson Wilhelm Keitel vezértábornagy, Hans-Jürgen Stumpff vezérezredes és von Freideburg tengernagy megismételte az aláírást.
A következő napokban a fennmaradt német csapatok is megadták magukat a mindenütt előrenyomuló szövetséges egységeknek. Az általános zűrzavarban a túlélő náci nagyságok megpróbáltak megszökni, de hiába.
Japán tovább kitartott, ők csak az atombomba hatására adták meg magukat feltétel nélkül szeptember 2-n.

Az erdélyi Teleki család igen jelentős a magyar történelemben, ők hozták létre a Teleki-tékát és az MTA (akkoriban: MTT) alapításában is kulcsszerepük volt. Az 1810. (talán 1811.) február 11-n született László apja (szintén László) adományozott e célra bőkezűen, majd féltestvére. József lett az MTA elnöke. László 1830-ban lett ügyvéd és a Kancellárián helyezkedett el. Egy évvel később inkább Ny-Európában vándorolt, ismerkedett a modernizációval. Hazatérve ő is az MTA tagja lett, de ami fontosabb, országgyűlési képviselő is.

581 éve (1429) szabadította fel Orléans-t a francia sereg Jeanne d'Arc vezetésével.
Tizennégy éves korától kezdve Jeanne d'Arc Istentől való elhivatottságot érzett, hogy a francia trónörököst (dauphin) segítse az angolokkal szemben. 17 éves korában sikerült csak meggyőznie a helyi katonákat, hogy segítsenek a királyjelölt elé jutnia. A határozatlanságáról híres dauphin hosszas vizsgálatok után hitte el az isteni tervet, és Jeanne-ra bízta seregét, amely az ostromlott Orléans felmentésére indult. Jeanne testőrségével bejutott a városba, reményt öntött a végre készülő védőkbe, majd kitörést indított, és az angolok feladták az ostromot. Orléans után az angolokat meglepve nem Párizs, hanem Reims ellen fordult. Az útjában fekvő városok sorra adták meg magukat, továbbá az angol felmentő sereget megsemmisítette, így diadalt aratva vonult be Reims-be, ahol másnap megkoronázták VII. Károlyt. Ezután megkísérelte Párizs felszabadítását is, de kudarcot vallott, s ő maga is megsebesült. Jeanne 1430 májusában az ostromlott Compiègne váránál a burgundiak fogságába esett, akik négy hónap múltán továbbadták a szövetséges angoloknak. Rouenban 1431-ben az angol egyház pert indított ellene eretnekség és bűbájosság miatt. 1431. május 30-n megégették. 1456-ban rehabilitálták, 1920-ban szentté avatták.