91 éve (1919) kiáltották ki a Tanácsköztársaságot.
Az őszirózsás forradalom kormánya és Károlyi igen nehéz helyzetben volt márciusra. Az illegális Kommunisták Magyarországi Pártja nagyobb támogatottsággal bírt, mint a kormány, ezért Károlyi a kiegyezést kereste. A kormánytól egyre távolodó Magyarországi Szociáldemokrata Párt természetesen még jobban kívánta ezt, és megtette az első lépéseket. Kun Béla erre március 11-n kifejtette, hogy az együttműködésnek, még inkább az egyesülésnek alapvető feltétele a tanácsköztársaság kikiáltása. A tárgyalások során megállapodtak abban, hogy a fővárosi munkásság március 23-n fegyveres tüntetést rendez a kommunisták kiszabadítására. 21-n pedig a nyomdászok teljes sztrájkra meggátolja az újságkiadást (ez megvalósult).

Március 20-n délelőtt Vix alezredes, az antant budapesti katonai missziójának vezetője, átadta a párizsi békekonferencia február 26-i határozatát tartalmazó jegyzéket Károlyinak. Az okmány értelmében a magyar kormánynak a Szatmárnémeti-Nagyvárad-Arad vonaltól ekkor még keletre álló (egyébként nem jelentős) csapatait vissza kell vonnia mintegy 100 kilométer mélységben, szinte a Tisza vonaláig. A kiürített terület keleti részét a román hadsereg szállja meg, és de facto Romániához csatolják. A zóna nyugati részén 40-50 kilométer széles, semleges sáv létesül, amelybe Debrecen, Szeged és Gyula is beletartozik. Károlyi a délutáni minisztertanácsi ülésen javasolta a jegyzék elutasítását, tiszta szociáldemokrata kormány megalakítását, köztársasági elnöki tisztsége megtartása mellett. Erre a Berinkey-kormány lemondását a következő nap délutánjára tűzte ki. Mielőtt ez életbe lépett volna, 21-n délelőtt 10 órakor az MSZDP vezetősége döntött a KMP-vel való egyesülésről, a hatalom átvételéről és a Vix-jegyzék visszautasításáról. Az MSZDP és a KMP képviselői a kora délutáni órákban, a Gyűjtőfogházban aláírták az egységokmányt. Ennek értelmében az - ideiglenesen - Magyarországi Szocialista Párt nevet viselő egyesült párt megvalósítja a proletárdiktatúrát, létrehozza a hadseregét, és szövetségre lép Szovjet-Oroszországgal. Károlyit ezután értesítették telefonon erről  Tudatták vele azt is, hogy az ő aláírásával, de előzetes hozzájárulása nélkül kiáltványt tettek közzé, amelyben bejelenti, hogy lemond, és "átadja a hatalmat a proletariátusnak". Késő este összeült a két párt vezetősége, és kijelölte a népbiztosokat, a 19 (később 34 tagú) Forradalmi Kormányzótanácsnak elnevezett kormány tagjait. Elnöke Garbai Sándor lett, tényleges vezetője azonban Kun Béla volt, aki a legfontosabbnak ítélt tisztséget, a külügyi népbiztosságot kapta.