149 éve (1861) született Tisza István.
A híres református nemesi család talán legismertebb sarja magánúton tanult, így már 14 évesen maturált. Jogi tanulmányait Berlinben kezdte, Heidelbergben folytatta és Budapesten fejezte be. 18 évesen lediplomázott, és a Belügyminisztériumban kezdett dolgozni, de csupán rövid ideig, inkább birtokára vonult vissza. 1886-ban országgyűlési tag lett a kormánypárt, a Szabadelvű Párt képviseletében, ekkor édesapja volt a miniszterelnök.
Nehéz időszakban, 1903-ban nevezték ki miniszterelnökké, legismertebb eredménye az ellenzéki obstrukció megakadályozása volt. Új házszabályt fogadtatott el, amely megszüntette az ún. "napirend előtti", időközi felszólalásokat, a névszerinti szavazásokat, az idézetek felolvasását a beszédekben, és elrendelte a rendzavaró képviselők eltávolítását. Az 1904-es botránnyal azonban nem számolt.

December 13-n (az éppen elkészült Parlamentben) az ellenzéki képviselők mondvacsinált okból megverték az elnöki emelvényt körülvevő teremőrséget, összetörték az elnöki asztalt és szétverték a teljes bútorzatot. A botrány, amely megosztotta a kormánypártot is, de leginkább a lakosságot, végül a képviselőház feloszlatásához és új választások kiírásához vezetett. A januári választásokon az ellenzéki koalíció abszolút többséget szerzett, Tisza február 1-n kénytelen volt lemondani. A király ugyan csak június 18-n mentette fel és addig ügyvivő kormányfőként tevékenykedett, de kétségtelenül megbukott, pártját fel is oszlatta. Geszti birtokára vonult vissza.
1910-ben úgy érezte képes még az ország hasznára lenni. Megalapította a Nemzeti Munkapártot, amely rögtön megnyerte a választást, ő azonban nem akart posztot. 1912-ben mégis házelnök lett (másnap munkástüntetés zajlott emiatt, a "vérvörös csütörtök"), majd másodjára is miniszterelnök (1913. június 10-n iktatták be). Ekkor már erős háborús felkészülés zajlott, a kormányzatban egyre kevesebb tér volt a liberális elemekre. Korlátozták a gyülekezési jogot, cenzúrát erősítő sajtótörvényt fogadtak el. A legfőbb kérdés, a  nemzetiségek helyzetének rendezésére nem került sor. Tisza látta, hogy hazánk háborús esélyei több okból sem kedvezőek, ezért erősen vonakodott elfogadni a Szerbia elleni hadüzenetet. A háború azután beszűkítette a miniszterelnök mozgásterét, és inkább csak felelős volt, nem irányító. 1917-ben a súlyos gazdasági helyzet és a királlyal való ellentétek miatt június 15-n IV. Károly felmentette tisztségéből az egyébként igen népszerűtlen miniszterelnököt.
Az őszirózsás forradalom idején, 1918. október 31-n, a lakásába behatoló egyenruhás egyének, családjának szeme láttára meggyilkolták.