386 éve (1624), hogy XIII. Lajos francia király kinevezte főminiszterének Armand-Jean du Plessis bíborost, aki 1631-től Richelieu hercege lett.
A kinevezésekor 39 éves államférfi három cél vezette: a francia főnemesség hatalmának visszaszorításával erősíteni a király abszolút uralmát, a hugenották (protestánsok) nem vallási kiváltságait megszüntetni, a Habsburg-hegemóniát megtörni Európában.
Richelieu egy elszegényedett nemesi család sarja volt, akit 1606-ban csupán egy szegény püspökség élére választottak. A francia katolicizmus szószólójaként került az özvegy királyné látókörébe. Hamarosan Medici Mária tanácsosa lett, aki természetesen beprotezsálta az éppen nagykorúvá vált fiánál, aki így rögtön hivatalosan is az elsőszámú államemberré nevezte ki.

Az anyakirályné csalódottan látta, hogy kegyence a király érdekeit szolgálta és nem az övét, ezért összeesküvést szőtt. A tervben kulcsszerepet kapott kisebb fia, Gaston, ám hamar fény derült mindenre. A király nem engedte, hogy Richelieu példát statuáljon, így Gaston életben maradt (és még több hasonló összeesküvésben vett részt). Ennyi a történelmi háttere Dumas Vasálarcosának.
Ezekben az években a legkomolyabb problémát a hugenották jelentették, akiket Buckingham hercege is támogatott. Richelieu szerencséje, hogy az angol nemes támadása hatalmas kudarc volt, így 1628-ra diadalmaskodott a hugenották ellen (nem elhanyagolható protestáns holland segítséggel). Az addig szinte független protestánsokat engedelmes alattvalóvá tette, mivel a vallási szabadságuk megmaradt.
Richelieu erős királyi hatalmat épített ki, amely alapja a fejlett gazdaság, a hivatalnokrendszer ill. az állandó hadsereg volt. Belépett a harmincéves háborúba, amelyet sokan vallásháborúnak tartanak, ám a katolikus franciák a protestáns oldalt támogatták a Habsburg császárral szemben. A győzelem eredménye nem csak területi (Metz), hanem diplomáciai nyereség is volt. Franciaország újra nagyhatalom lett.
A bíboros ezt már nem érte meg, 1642. december 4-n hunyt el, királya fél évvel sem élte túl.