91 éve (1918) alakult meg az 1. Örmény Köztársaság.A hagyomány szerint i. e. 2492-ben alapította az államot Hayk, Noé ükunokája, akiről nevezik örményül Hadzsisztánnak az országot (erre található az Ararát). Ami bizonyos, hogy i. e. kb. félezer évvel már létezett egy a mai örmények ősei által uralt állam a Kaukázus déli oldalán, amely Tigranes alatt (i. e. 1. sz.) érte el fénykorát (ld. ábra).
A római és a parthus birodalmak ütközőzónájában sokáig ellenállt a hódítóknak. 301-ben a világon elsőként tették államvallásukká a kereszténységet. Végül 428-ban az újperzsa Szaszanida Birodalom hódoltatta az államot. A (zoroasztriánus) újperzsák meglehetősen toleránsak voltak, nem üldözték őket hitük miatt, sőt ekkor alakult az önálló örmény írásbeliség, jött létre a mai értelemben vett nép. Örményország kisebb, nyugati fele a Bizánc uralma alá került, ezt nevezték később Kis-Örményországnak. A bizánciak korántsem voltak olyan toleránsak velük, a lakosság többsége beolvadt.
Az arab hódítás nyitott új korszakot Örményország történelmében. Az újperzsák összeomlásával az arabok irányították a területet, ám hamarosan szétesett az Arab Birodalom. Az örmény területek 885-ben vívták ki önállóságukat (ld. ábra), amit 1045-ig tudtak megtartani, amikor is az újra erőssé lett Bizánc bekebelezte.
Ekkoriban azonban megjelentek a szeldzsukok és megverték Bizáncot (1071 Manzikert), aminek következtében a terület új urakra talált (az északi rész a grúzoké lett). Azonban ekkor egy új örmény állam alakult. A szeldzsukok által tönkre vert Bizánc nem tudta megakadályozni, hogy Kis-Örményország önállóvá váljon (1078), és hamarost az egész délkeleti tengerpartot birtokolja. Ennek az államnak a neve volt Kilikia (ld. ábra), amely 1375-ig állt ellen a török hódításnak, amely jelentős kivándorlást indított el.
Az örmények lakta területeket tehát zömmel a törökök uralták, csupán egy kis keleti rész volt a Perzsa Birodalomé. Ezt foglalta el Oroszország 1829-ben. Ezzel új, minden korábbinál véresebb korszak kezdődött. Az orosz-török háborúk tétje zömmel az örmények lakta vidék volt. Mikor 1878-ban az oroszok megszerezték ennek jelentős részét, a törökök az örményekben hazaárulókat láttak (ezt Oroszország - Európa jóváhagyásával - csak erősítette, mikor a Törökországban élő keresztények feletti szellemi irányítását deklarálta). A feldühödött törökök a védtelen örmény kisebbségnek estek. Pogromok zajlottak (1894-97), aminek 1-300 ezer örmény esett áldozatul. Az új évszázad azonban ezt is felülmúlta. 1915-ben az ifjú-török mozgalom tagjai szisztematikus népirtást vittek végbe, amelyhez csak a holokauszt hasonlítható. Az áldozatok száma mintegy 1-1,5 millió. Munkaszolgálatba hívták ill. táborokba zárták az örményeket (ld. ábra), majd fokozatosan végeztek velük.
A világháború elvesztésével azonban az orosz és török országrész egyesült és 1918. május 28-n kikiáltották Örményország függetlenségét (ld. ábra). A sorozatos többfrontos háborúk miatt nem sokáig létezett ez az állam. Miután határharcokba kerültek Grúziával és Azerbajdzsánnal, 1920-ban nyugatról Törökország, keletről a Vörös Hadsereg támadta meg. Így a török területek visszakerültek Törökország fennhatósága alá, míg az oroszon megalakult az Örmény Szovjet Köztársaságot, amely 1922-ben (önként) csatlakozott a Szovjetunióhoz.
Örményország 1990. augusztus 23-n fogadta el a függetlenségi nyilatkozatot, majd a 1991. szeptember 21-n rendezett népszavazáson az állam teljes függetlensége mellett döntöttek. Az országnak legnagyobb konfliktusa Azerbajdzsánnal van, ugyanis 1921-ben a szovjet vezetés a túlnyomórészt örmények lakta Karabahot Azerbajdzsán részévé tette. Az 1988-ban kezdődő Karabah visszacsatolását követelő milliós tüntetések véres polgárháborúba, majd Örményország és Azerbajdzsán 1994-ig tartó háborújába torkollottak, amelynek több mint 20 ezer halottja, több százezer menekültje volt, a határ azonban nem módosult.
A római és a parthus birodalmak ütközőzónájában sokáig ellenállt a hódítóknak. 301-ben a világon elsőként tették államvallásukká a kereszténységet. Végül 428-ban az újperzsa Szaszanida Birodalom hódoltatta az államot. A (zoroasztriánus) újperzsák meglehetősen toleránsak voltak, nem üldözték őket hitük miatt, sőt ekkor alakult az önálló örmény írásbeliség, jött létre a mai értelemben vett nép. Örményország kisebb, nyugati fele a Bizánc uralma alá került, ezt nevezték később Kis-Örményországnak. A bizánciak korántsem voltak olyan toleránsak velük, a lakosság többsége beolvadt.
Az arab hódítás nyitott új korszakot Örményország történelmében. Az újperzsák összeomlásával az arabok irányították a területet, ám hamarosan szétesett az Arab Birodalom. Az örmény területek 885-ben vívták ki önállóságukat (ld. ábra), amit 1045-ig tudtak megtartani, amikor is az újra erőssé lett Bizánc bekebelezte.
Ekkoriban azonban megjelentek a szeldzsukok és megverték Bizáncot (1071 Manzikert), aminek következtében a terület új urakra talált (az északi rész a grúzoké lett). Azonban ekkor egy új örmény állam alakult. A szeldzsukok által tönkre vert Bizánc nem tudta megakadályozni, hogy Kis-Örményország önállóvá váljon (1078), és hamarost az egész délkeleti tengerpartot birtokolja. Ennek az államnak a neve volt Kilikia (ld. ábra), amely 1375-ig állt ellen a török hódításnak, amely jelentős kivándorlást indított el.
Az örmények lakta területeket tehát zömmel a törökök uralták, csupán egy kis keleti rész volt a Perzsa Birodalomé. Ezt foglalta el Oroszország 1829-ben. Ezzel új, minden korábbinál véresebb korszak kezdődött. Az orosz-török háborúk tétje zömmel az örmények lakta vidék volt. Mikor 1878-ban az oroszok megszerezték ennek jelentős részét, a törökök az örményekben hazaárulókat láttak (ezt Oroszország - Európa jóváhagyásával - csak erősítette, mikor a Törökországban élő keresztények feletti szellemi irányítását deklarálta). A feldühödött törökök a védtelen örmény kisebbségnek estek. Pogromok zajlottak (1894-97), aminek 1-300 ezer örmény esett áldozatul. Az új évszázad azonban ezt is felülmúlta. 1915-ben az ifjú-török mozgalom tagjai szisztematikus népirtást vittek végbe, amelyhez csak a holokauszt hasonlítható. Az áldozatok száma mintegy 1-1,5 millió. Munkaszolgálatba hívták ill. táborokba zárták az örményeket (ld. ábra), majd fokozatosan végeztek velük.
A világháború elvesztésével azonban az orosz és török országrész egyesült és 1918. május 28-n kikiáltották Örményország függetlenségét (ld. ábra). A sorozatos többfrontos háborúk miatt nem sokáig létezett ez az állam. Miután határharcokba kerültek Grúziával és Azerbajdzsánnal, 1920-ban nyugatról Törökország, keletről a Vörös Hadsereg támadta meg. Így a török területek visszakerültek Törökország fennhatósága alá, míg az oroszon megalakult az Örmény Szovjet Köztársaságot, amely 1922-ben (önként) csatlakozott a Szovjetunióhoz.
Örményország 1990. augusztus 23-n fogadta el a függetlenségi nyilatkozatot, majd a 1991. szeptember 21-n rendezett népszavazáson az állam teljes függetlensége mellett döntöttek. Az országnak legnagyobb konfliktusa Azerbajdzsánnal van, ugyanis 1921-ben a szovjet vezetés a túlnyomórészt örmények lakta Karabahot Azerbajdzsán részévé tette. Az 1988-ban kezdődő Karabah visszacsatolását követelő milliós tüntetések véres polgárháborúba, majd Örményország és Azerbajdzsán 1994-ig tartó háborújába torkollottak, amelynek több mint 20 ezer halottja, több százezer menekültje volt, a határ azonban nem módosult.
