54 éve (1955) történt a népszavazás a Saar-vidék végső hovatartozásáról.A terület a középkorban Lotharingiához, a Saarbrückeni Grófsághoz és a Zweibrückeni Fejedelemséghez tartozott. A 18. század végén a forradalmi Franciaország annektálta, majd 1818-ben a Rajnai tartomány részeként porosz fennhatóság alá került. Az I. világháborút lezáró versailles-i békeszerződésben 1920-tól 15 évre a Népszövetség igazgatása alá vonták, míg szénbányáit Franciaország aknázhatta ki. 1935-ben népszavazást tartottak, amelynek eredményeként a lakosság 90 százaléka a hitleri Németországhoz való tartozás mellett döntött. A II. világháború után (francia nyomásra) újra előkerült a gazdag terület hovatartozásának kérdése. 1945-ben természetesen a franciák szállták meg, ám nem annektálhatták azt, csupán a szénbányák kiaknázásának jogát kapták 50 évre.
A hidegháború elmélyülése miatt 1954-re autonóm terület lett önálló törvényhozással és állampolgársággal, de gazdaságilag és külpolitikailag is Franciaországhoz kapcsolódott. 1955. október 23-n azonban népszavazást tartottak, amelyen a lakosság 2/3-a elvetette az európaizálási gondolatot, miszerint a Saar-vidék (Nyugat-Berlinhez hasonlóan) önálló legyen (francia függés mellett). Így végül 1957-től az NSZK szövetségi tartománya lett; az utolsó francia gazdasági koncessziókat 1959-ben számolták fel.
