66 éve (1943) kezdődött a teheráni konferencia.
1943 novemberére már az afrikai, sztálingrádi és midway-i események következtében tisztán látszott, hogy a tengelyhatalmak vereségre állnak. Az tehát már egyértelmű volt, hogy a háború kiknek a győzelmével fog véget érni, de az is mindenki számára világosan látszott, hogy addig még rengeteg vér el fog folyni.
A mai Irán fővárosában a tárgyalófelek megállapodtak arról, hogy a második frontot 1944 májusában nyitják meg. Véglegesen eldőlt, hogy a partraszállásra Franciaországban kerül majd sor, nem pedig a Churchill által preferált Balkánon, ahol a britek ezután egyértelműen Tito támogatása mellett tették le voksukat.
Churchillnek a Németország felosztására vonatkozó tervét is fel kellett adnia, az általa javasolt (Bajorországból, Ausztriából és Magyarországból álló) államszövetség terve Sztálin ellenállásán megbukott. Ekkor pecsételődött meg gyakorlatilag Kelet-Európa és hazánk sorsa is az elkövetkezendő évtizedekre. Ekkor dőltek el Lengyelország, Németország későbbi határai is, természetesen a Szovjetunió javára, bár ekkor még csak nagy vonalakban látszott a háború végkimenetele.
A szovjetek ígéretet tettek egy, a nyugat-európai partraszállással egyidejűleg indítandó offenzívára, és vállalták, hogy az európai háború befejeztét követően megtámadják Japánt. Nagy vonalakban kijelölték a háború utáni Lengyelország határait, de ebben a témában sok lezáratlan kérdés maradt. Napirenden volt még Kelet-Poroszország és a Memel-vidék sorsa is. Tárgyalásokat folytattak az ENSZ létrehozásáról is.
1943 novemberére már az afrikai, sztálingrádi és midway-i események következtében tisztán látszott, hogy a tengelyhatalmak vereségre állnak. Az tehát már egyértelmű volt, hogy a háború kiknek a győzelmével fog véget érni, de az is mindenki számára világosan látszott, hogy addig még rengeteg vér el fog folyni.
A mai Irán fővárosában a tárgyalófelek megállapodtak arról, hogy a második frontot 1944 májusában nyitják meg. Véglegesen eldőlt, hogy a partraszállásra Franciaországban kerül majd sor, nem pedig a Churchill által preferált Balkánon, ahol a britek ezután egyértelműen Tito támogatása mellett tették le voksukat.
Churchillnek a Németország felosztására vonatkozó tervét is fel kellett adnia, az általa javasolt (Bajorországból, Ausztriából és Magyarországból álló) államszövetség terve Sztálin ellenállásán megbukott. Ekkor pecsételődött meg gyakorlatilag Kelet-Európa és hazánk sorsa is az elkövetkezendő évtizedekre. Ekkor dőltek el Lengyelország, Németország későbbi határai is, természetesen a Szovjetunió javára, bár ekkor még csak nagy vonalakban látszott a háború végkimenetele.
A szovjetek ígéretet tettek egy, a nyugat-európai partraszállással egyidejűleg indítandó offenzívára, és vállalták, hogy az európai háború befejeztét követően megtámadják Japánt. Nagy vonalakban kijelölték a háború utáni Lengyelország határait, de ebben a témában sok lezáratlan kérdés maradt. Napirenden volt még Kelet-Poroszország és a Memel-vidék sorsa is. Tárgyalásokat folytattak az ENSZ létrehozásáról is.