243 éve (1767) hirdette ki Mária Terézia az úrbérrendeletet.Telkes jobbágyoknak azokat a parasztokat nevezzük, akik a jobbágyi szolgáltatások fejében (pénz- és terményadó, robot- és ajándékkötelezettség) a földesúrtól telket vagy résztelket kaptak használatra. (A 16. században még a parasztság többségét, a 19. század elején már csak kisebbségét alkották.) A belső telket a házhely és a mellette fekvő kert alkotta, a külső telek a szántóból, rétből állt. A változatos természeti viszonyok miatt előfordult, hogy egyes falvakban a féltelkesek nagyobb földet birtokoltak, mint máshol az egésztelkesek. Emellett a jobbágyi terhek közt is igen jelentős eltérés volt.
Emiatt hozta a királynő a rendeletét, hogy egységes jobbágyság legyen a birodalomban. A jobbágyi kötelességeket és jogokat az urbárium határozta meg, amelyet a földesúr adott ki. Ezeket egységesítette Mária Terézia, ezért nevezzük rendeletét úrbérrendeletnek. Az úrbérrendezés során szabályozták a jobbágytelek nagyságát, az utána járó szolgáltatásokat, a földesúr és a jobbágy egymással szembeni jogait, kötelességeit.
