552 éve (1458) választották meg I. Mátyást.
Ezen a napon Hunyadi Mátyást csak királynak választották meg a rendek, a koronázására csak hat év múlva került sor.
A nándorfehérvári diadal után nem sokkal, 1456. augusztus 11-n meghalt Hunyadi János, és alig három hónappal később, november 9-n fia, László tőrbe csalta és meggyilkoltatta Cillei Ulrikot, mire a felbujtót az országnagyok halálra ítélték és kivégeztették. Ez aztán kiélezte a politikai helyzetet, és a Hunyadipárt nyílt felkeléssel válaszolt a bárói liga lépésére.
V. László király, aki a bárói liga és a Hunyadi-párt közül inkább az előbbit támogatta, 1457-ben Prágába távozott, s magával hurcolta az egyébként szintén halálra ítélt kisebbik Hunyadi-fiút, Mátyást, akin nem hajtották végre az ítéletet, s inkább túszként szolgált a király kezében. Csakhogy V. Lászlót hamarosan megmérgezték, vagy esetleg bubópestis áldozata lett – ezt nem igazán lehet eldönteni. Megüresedett tehát a magyar trón, de ez kezdetben még Hunyadi Mátyás számára nem sok változást jelentett. V. László halála után ugyanis Podjebrád György cseh kormányzó (későbbi király) kezébe került. Podjebrád azonban már fogsága idején is királyjelöltként bánt vele.
A Hunyadi-párt ekkor már Mátyást valóban a trónra szánta: mögötte álltak a Szilágyiak, továbbá Vitéz János és a Szentszék is.
A bárói liga ellenjelöltje Garai László nádor volt, ám vele 1458. január 12-n a Szilágyi testvérek Szegeden kiegyeztek. A Szilágyiak megszerezték Garai támogatását Hunyadi Mátyás királlyá választásához, s ezután történt a híres, a Duna-jegén lebonyolított választás, amikor a köznemesség és a főrendek nagy része Mátyás mellé állt.
A magyar vezetők ezután küldöttséget menesztettek Podjebrád Györgyhöz és III. Habsburg Frigyeshez. Az előbbitől magát Mátyást követelték, az utóbbitól pedig a magyar koronát. Podjebrád engedett, egyébként már ekkor eljegyeztette lányát, Katalint Mátyással, ezért február 8-n beleegyezett a Hunyadi-sarj szabadon bocsátásába. III. Frigyes viszont nem adta vissza a koronát.
Éppen ezért Mátyás uralkodásának kezdeti évei bizonytalanságban teltek: a korona nélkül nem igazán volt legitim magyar uralkodónak nevezhető. Szilágyi Mihály, Újlaki és Garai többször is összeesküvést szerveztek ellene. 1459. február 17-n a Garai-Újlaki párt királlyá választotta Frigyes császárt. Csak nagy nehézségek, II. Pius pápa segítségével tudta megoldani Mátyás a válságot. Persze a diplomácián túl az is segített, hogy 1459. április 7-n és 12-n két csatában győzött a Habsburgok és támogatóik serege ellen. 1463. július 19-n jött létre a bécsújhelyi béke a magyar király és III. Frigyes közt. Ennek a megállapodásnak az értelmében hazakerült a korona, s Frigyes „fiává” fogadta Mátyást. Ő pedig ígéretet tett arra, hogy, örökös hiánya esetén a trón Frigyesé lesz.
A konszolidálódott helyzetben, 1464. március 29-n a székesfehérvári országgyűlés alkalmával koronázták meg Mátyást a frissen visszaszerzett Szent Koronával.
Ezen a napon Hunyadi Mátyást csak királynak választották meg a rendek, a koronázására csak hat év múlva került sor.
A nándorfehérvári diadal után nem sokkal, 1456. augusztus 11-n meghalt Hunyadi János, és alig három hónappal később, november 9-n fia, László tőrbe csalta és meggyilkoltatta Cillei Ulrikot, mire a felbujtót az országnagyok halálra ítélték és kivégeztették. Ez aztán kiélezte a politikai helyzetet, és a Hunyadipárt nyílt felkeléssel válaszolt a bárói liga lépésére.
V. László király, aki a bárói liga és a Hunyadi-párt közül inkább az előbbit támogatta, 1457-ben Prágába távozott, s magával hurcolta az egyébként szintén halálra ítélt kisebbik Hunyadi-fiút, Mátyást, akin nem hajtották végre az ítéletet, s inkább túszként szolgált a király kezében. Csakhogy V. Lászlót hamarosan megmérgezték, vagy esetleg bubópestis áldozata lett – ezt nem igazán lehet eldönteni. Megüresedett tehát a magyar trón, de ez kezdetben még Hunyadi Mátyás számára nem sok változást jelentett. V. László halála után ugyanis Podjebrád György cseh kormányzó (későbbi király) kezébe került. Podjebrád azonban már fogsága idején is királyjelöltként bánt vele.
A Hunyadi-párt ekkor már Mátyást valóban a trónra szánta: mögötte álltak a Szilágyiak, továbbá Vitéz János és a Szentszék is.
A bárói liga ellenjelöltje Garai László nádor volt, ám vele 1458. január 12-n a Szilágyi testvérek Szegeden kiegyeztek. A Szilágyiak megszerezték Garai támogatását Hunyadi Mátyás királlyá választásához, s ezután történt a híres, a Duna-jegén lebonyolított választás, amikor a köznemesség és a főrendek nagy része Mátyás mellé állt.
A magyar vezetők ezután küldöttséget menesztettek Podjebrád Györgyhöz és III. Habsburg Frigyeshez. Az előbbitől magát Mátyást követelték, az utóbbitól pedig a magyar koronát. Podjebrád engedett, egyébként már ekkor eljegyeztette lányát, Katalint Mátyással, ezért február 8-n beleegyezett a Hunyadi-sarj szabadon bocsátásába. III. Frigyes viszont nem adta vissza a koronát.
Éppen ezért Mátyás uralkodásának kezdeti évei bizonytalanságban teltek: a korona nélkül nem igazán volt legitim magyar uralkodónak nevezhető. Szilágyi Mihály, Újlaki és Garai többször is összeesküvést szerveztek ellene. 1459. február 17-n a Garai-Újlaki párt királlyá választotta Frigyes császárt. Csak nagy nehézségek, II. Pius pápa segítségével tudta megoldani Mátyás a válságot. Persze a diplomácián túl az is segített, hogy 1459. április 7-n és 12-n két csatában győzött a Habsburgok és támogatóik serege ellen. 1463. július 19-n jött létre a bécsújhelyi béke a magyar király és III. Frigyes közt. Ennek a megállapodásnak az értelmében hazakerült a korona, s Frigyes „fiává” fogadta Mátyást. Ő pedig ígéretet tett arra, hogy, örökös hiánya esetén a trón Frigyesé lesz.
A konszolidálódott helyzetben, 1464. március 29-n a székesfehérvári országgyűlés alkalmával koronázták meg Mátyást a frissen visszaszerzett Szent Koronával.