139 éve (1870) csalatkozhatatlan a pápa.
Az I. vatikáni zsinat talán legfontosabb döntése volt, hogy bevezették a pápai csalatkozhatatlanság dogmáját. Már nagyon sokan vártak egy újabb zsinatot, hiszen az utolsó a tridenti (1564) volt, noha sok minden történt. Ezek közül a legfontosabb, hogy az olasz egyesítés miatt Itáliában elvesztette világi területeit az Egyházi Állam, de legalább ilyen számottevő indok volt, hogy a liberális eszmék miatt visszaszorulóban volt a katolicizmus szerte a világban, ezért a bigott katolikusok hitük megerősítését várták. Nem csalatkoztak.
IX. Piusz pápa 1869. december 8-n nyitotta meg az I. vatikáni zsinatot, amely 1870. július 18-n zárult. Ezen a napon fogadta el a bíborosi testület az új dogmát, amely lényege, hogy a katolikus egyház hisz abban, hogy Isten kegyelme megóvja az egyházat a tévedéstől a hitre és erkölcsre vonatkozó tételek meghatározásában. A csalatkozhatatlanság elsősorban a tanítóhivatalt illeti meg, midőn a hívőkre kötelező tanításként hittételeket terjeszt elő. Ennek megfelelően tévedhetetlen a püspökök testülete és az egyetemes zsinat a pápával együtt. A pápa egyedül is rendelkezik a csalatkozhatatlanság karizmájával, midőn az egyház legfőbb tanítójaként (ex cathedra) végérvényesen meghatároz és kihirdet egy hittani vagy erkölcsi igazságot.
Az I. vatikáni zsinat talán legfontosabb döntése volt, hogy bevezették a pápai csalatkozhatatlanság dogmáját. Már nagyon sokan vártak egy újabb zsinatot, hiszen az utolsó a tridenti (1564) volt, noha sok minden történt. Ezek közül a legfontosabb, hogy az olasz egyesítés miatt Itáliában elvesztette világi területeit az Egyházi Állam, de legalább ilyen számottevő indok volt, hogy a liberális eszmék miatt visszaszorulóban volt a katolicizmus szerte a világban, ezért a bigott katolikusok hitük megerősítését várták. Nem csalatkoztak.
IX. Piusz pápa 1869. december 8-n nyitotta meg az I. vatikáni zsinatot, amely 1870. július 18-n zárult. Ezen a napon fogadta el a bíborosi testület az új dogmát, amely lényege, hogy a katolikus egyház hisz abban, hogy Isten kegyelme megóvja az egyházat a tévedéstől a hitre és erkölcsre vonatkozó tételek meghatározásában. A csalatkozhatatlanság elsősorban a tanítóhivatalt illeti meg, midőn a hívőkre kötelező tanításként hittételeket terjeszt elő. Ennek megfelelően tévedhetetlen a püspökök testülete és az egyetemes zsinat a pápával együtt. A pápa egyedül is rendelkezik a csalatkozhatatlanság karizmájával, midőn az egyház legfőbb tanítójaként (ex cathedra) végérvényesen meghatároz és kihirdet egy hittani vagy erkölcsi igazságot.