Ezen enciklika döntően megváltoztatta a Katolikus Egyház viszonyát a világhoz, konkrétan a politikához és a munkássághoz.
A 19. századi liberális államrend a növekvő szegénység ellen nehezen találta a megoldást, ezért sok új irányzat született. Míg a kommunisták javaslata a kapitalizmus felváltását célozta a kommunizmussal, addig a pápaság szerint a hiba kiküszöbölése, a társadalmi igazságosság elérése a keresztény etika érvényesítésével lehetséges. Ebből következett az egyház felelőssége is a szegények, elnyomottak iránt, igazságuk védelme és önvédelmi harcuk támogatása. XIII. Leó első ízben fogalmazta meg átfogóan az Egyház tanítását a munkára, a munkás és munkaadó viszonyára vonatkozóan. Elutasította a kapitalizmus megdöntését, a magántulajdon kisajátítását; a szegénységet az államnak kell csökkentenie az egyház révén; az egyház egyben a műveltség és az erkölcs fejlesztésére kötelezi magát. Megszületett a mai kereszténydemokrata irányzat alapja.
Magyarországon ezt a programot a hivatalos egyház sokáig nem tette magáévá, csak Prohászka Ottokár és Giesswein Sándor - ez is volt legfőbb érdemük.