795 éve (1215) adták ki a Magna Cartát, az első alkotmányszerű dokumentumot.A királyi önkény ellen a feudalizmus során fokozatosan kezdődött meg a rendi ellenlépés. A Német-Római Császárságban az uralkodót megfosztották örökletes címétől, és választás során töltötték be a posztot. Franciaországban az anarchisztikus helyzet miatt a főrendek kellő önállóságban éltek, Aragóniában és Magyarországon a bíráskodás feje nem a király, hanem a nádor volt. Angliában azonban az erős, ám hatalmával visszaélő király ellen biztosítékot akartak a földesurak.
Angliában gyakorlatilag polgárháború dúlt, és a lázadók ideiglenes békeként elfogadták az I. (Földnélküli) János által aláírt Magna Carta Libertatumot. A dokumentum szövege szerint nem minősül lázadásnak, a király elleni lázadás, ha azt királyi jogsértés váltja ki. Ez az ellenállási záradék a legfontosabb része, amely a későbbi jogfejlődés kiindulópontja volt (amint az Aranybulla is mutatja, ennek megléte azért kevés a biztos fejlődéshez). A többi pont a kereskedők szabadságát, a kedvezőbb adózást, a polgárság kiváltságait, a királyi bíráskodás szűkítését tartalmazta.
A Magna Carta csak 3 hónapig volt hatályban, majd évről-évre újra kibocsátották (az Aranybullához hasonlóan), de soha nem felejtették el, és a király elleni szembenállás egyik hivatkozási pontja maradt.
