57 éve (1953) verték le a berlini felkelést.1953. június 16-n a kelet-berlini Sztálin-sugárút építkezéséről a normaemelések miatt tiltakozó munkások a minisztériumok házához vonultak. Mivel a hamar politikai jelleget öltő követeléseiket (a kormány lemondása, szabad választások, politikai foglyok szabadon engedése) elutasították, másnapra általános sztrájkot hirdettek. Hogy ezt mindenki megtudja, a munkások képviselői átmentek az amerikai szektorba.
A szovjet vezetés azonnal megértette, hogy milyen súlyos következményei lehetnek a tiltakozásnak, és a teljes eltiprás mellett döntött. Mivel jelentős sereggel állomásozott Berlinben, ezt könnyen megtehette.
17-n a sztrájkok és tüntetések kiterjedtek vidékre is, több mint száz városra, de természetesen Kelet-Berlinben volt a legnagyobb. A tüntetők mindenütt összecsaptak a rendőrséggel és az eleve kivonult szovjet sereggel, ám mikor a harckocsik is megjelentek, 60-140 halottal hamar végetért a lázadás (később 18 halálos és közel 3000 elzárásos ítélet született).
Vajon valóban csak lázadás volt? Az 56-os évforduló egyik emléknapján érdemes kicsit végiggondolni a kérdést. Az '56-os magyar eseményekkel szinte teljes a hasonlóság a felkelők részéről. A különbség a szovjet beavatkozás volt, hiszen az NDK-ban azonnal a teljes arzenált bevetették. Emiatt nem is állhatott át a rendőrség a felkelők oldalára. Ha hazánkban október 23-n a tankok néznek szembe a tüntetőkkel a fővárosban és a nagyvárosokban, akkor ma nem beszélhetnénk semmilyen forradalomról.
