195 éve (1815) történt a waterloo-i csata, amely végleg megbuktatta I. Napoleont.
Az Elbáról 1815. március 20-n visszatérő I. Napóleon császár újra maga mellé állította Franciaországot, és megpróbálta a lehetetlent, újra legyőzni egész Európát. A közel kétszeres túlerő ellen a mai Belgium területén keresték a döntő csata helyszínét. Több kisebb csata után a főerők Waterloo mellett találkoztak. A szövetségesek két seregből álltak össze, a brit csapatokat Arthur Wellesley, Wellington hercege, a porosz sereget pedig Gebhard Leberecht von Blücher vezette (az oroszok még csak a kontinens közepén jártak). Blücher egyébként ebben az időben biztos volt benne, hogy egy elefánt növekszik a méhében, emiatt rendkívül nehézkesen mozgott serege...

Napóleon taktikája a két sereg szétválasztása és egyenként való megverése volt, amire Blücher elmebaja rásegített. Ezen célból támadt Quatre-Bras-nál a britekre, de nem sikerült moccanásra késztetni őket. Még aznap, június 16-n azonban Ligny mellett a porosz főerőt megfutamította, így a magukra maradt Brüsszel közelében állomásozó brit sereg ellen fordult. Június 18-n dél körül Waterloo mellett megkezdődtek a hadi cselekmények, melyek a brit sereget súlyos helyzetbe hozták. Grouchy tábornokot Napoleon azzal bízta meg, hogy tartsa távol a poroszokat, és időben érkezzen Waterloo-hoz. Grouchy azonban egyiket sem teljesítette (ehelyett Wavre-nál csatázott egy porosz seregtesttel). Blücher csapatai így éppen időben érkeztek meg, és a kétszeres túlerő megfordította a csata kimenetelét. Igaz, erre csak azért kerülhetett sor, mert a felázott talajon a francia tüzérség nem tudott olyan gyorsan állást foglalni, hogy hamarabb eldöntse a csatát. Továbbá az sem segített, hogy Ney tábornok egy önkényes rohamban értelmetlenül feláldozta szinte a teljes francia lovasságot. Így elmondható, hogy a csata könnyen lehetett volna fordított kimenetelű.
Június 22-n Napóleon másodszor is lemondott. Szent Ilona szigetére száműzték, ahol 1821. május 5-n halt meg.