Paradoxon, hogy társadalmunk egyszerre alakítja minden tagját egyformára, miközben azt sulykolja, hogy mindenki más, mindenki egyéniség. A dolog mögött (részben) a politika áll. A pártoknak ugyanis az a legegyszerűbb, ha egy nagy masszaként kezelik a szavazókat, csakhogy ez nem szimpatikus, ezért megpróbálják mindenkivel elhitetni, ő milyen fontos, mint egyén, mint egyéniség. Holott egy párt már csak azért sem kezelheti szavazóit különbözően, mert ha mindenki más, akkor mást is akar, ergo nem érthet egyet mindenben a párttal. A pártok ezért egyformára , egyakaratúra nevelik a híveket, miközben azt szajkózzák, hogy mindenki külön-külön érték. Hát, persze...