Napoleon Bonaparte unokaöccse, egyben Josephine császárné unokája 1808. április 20-n született Charles-Louis Napoleon Bonaparte néven. Waterloo után Svájcban élt anyjával, ahol állampolgárságot kaptak, ám emiatt a franciát elvesztették. Már fiatalon úgy vélte, vére uralkodásra kötelezi. Ezt pedig a Bourbonok elűzésével kell elérnie a nép támogatásával. 1836-ban próbálta meg először a hatalomátvételt. Néhány társával betört a strasbourgi tüzérlaktanyába, hogy maga mellé állítsa a katonákat (I. Napoleon ugyebár tüzér volt), de azok csak nevettek rajta és gyorsan letartóztatták. Nem zárták börtönbe, csak száműzték (16 ezer frank útipénzzel), 4 évvel később újabb puccsot próbált meg. A boulogne-i helyőrséget győzködte, de hiába. Visszaesőként már komolyabb büntetést kapott, börtönbe zárták. Igaz, a börtön nem volt túl kemény, egy lakosztályt kapott saját inassal, sőt az itt eltöltött hat év alatt két gyermeket nemzett. 1846-ban megszökött, és készült az újabb kísérletre.

1848 februárjában kitört a forradalom, ami nem kedvezett neki - legalábbis az elején. Szeptemberben viszont a nemzetgyűlési választáson öt (!) helyen győzött. Ezen felbuzdulva elindult a decemberi köztársaságielnök-választáson, amit nagy fölénnyel nyert meg. Semmi mást nem tudott a szavazóknak nyújtani, mint nevét, de ez is elég volt az egyre csalódottabb embereknek, akik számára a Napoleon név a dicsőséggel párosult. Választása után töretlen maradt népszerűsége, amivel egyidőben tetemes adósságot halmozott fel. Mandátuma végéhez közeledve egyre fenyegetőbb helyzetbe került, kiutat csak egy sikeres puccs jelenthetett. Az eltelt két év alatt azonban sikerült kiépítenie az ehhez szükséges kapcsolatrendszert. 1851. december 2-n a rendőrség és a katonaság általános támogatottságának köszönhetően átvette a hatalmat és szétkergette a nemzetgyűlést. Ő megmaradt hivatalában, amelynek idejét 10 évvel megnövelte, és a köztársaság megmentőjeként tetszelgett. 1852-ben aztán császárnak kiálltotta ki magát, de a lakosságnak ez is tetszett. Ez nem olyan meglepő, hiszen ekkor erősödött meg a (kapitalista) gazdaság, amit követhetett az uralkodó több jóléti intézkedése (hiszen udvara nem élte föl).
Külpolitikája alapvetően sikeres volt, amivel helyre állította hazája megtépázott tekintélyét (krími-háború, Itália, Indokína egyedül a mexikói beavatkozás volt kudarc, de az is csak 1867-re). 1870-ben a sorozatos liberális intézkedéseknek köszönhetően a császárság gyakorlatilag egy Angliáéhoz hasonló alkotmányos monarchia volt egy roppant népszerű uralkodóval, de nem sokáig.
1870 nyarán belekényszerült (saját politikája és tekintélye megőrzése miatt) egy Poroszország elleni háborúba. A németek villámgyorsan szétverték a minden téren gyengébb franciákat, elfoglalták Párizst, a császárt foglyul ejtették. A császárság megszűnt (a Német Császárság pedig megszületett), Napoleon Angliában telepedett le. 1873. január 9-n hunyt el.