Tanúm van, hogy legalább akkora esélyt adtam a braziloknak a döntő előtt, mint az argentínoknak. Két okból. Egyrészt az ilyen tornákon ritkán nyer olyan csapat, amely végig parádézott, sokkal gyakoribb, hogy egy csak a végén jól játszó csapat lesz a győztes. Másrészt nem lehet az a csapat legjobb, amely támadását és védekezését is egy-egy olyan játékos irányítja, akiknek nincs csapatuk komoly magatartásproblémájuk miatt. Ők ugyanis előbb-utóbb nagyot fognak hibázni. A brazilok viszont annyira gyengék voltak, hogy nem lehetett biztosra venni sikerüket, szóval kétesélyes volt a találkozó.A meccs igazolta a várakozást. Noha 3-0 lett a braziloknak, nem volt ez olyan sima meccs, ha a 8. percben Riquelme kapufája befele pattan... de a fociban sincs ha. A mérkőzés az 1954-es berni döntőt elevenítette fel bennem. Ott is volt egy favorit csapat, amely egészen addig igazolta is az elvárásokat, ám a döntőre mégis minden ellene fordult. Most is taktikai hibák voltak, bírói tévedések (bár nem olyan súlyos), de leginkább a mentális különbség okozta az eredményt. A gauchókból hiányzott valami, szerintem az a morális plussz, ami a brazilokat repítette. Sokan Riquelmére fogják a vereséget, de ez olyan, mintha 1954-et Puskásra fognánk. Benne volt, de csak részben. A csapat vesztett a körülmények közepette. Az argentinok először találkoztak olyan csapattal, amelytől "megijedtek".
Az argentinok Dél-Amerika magyarjai. Csak épp náluk állandóan Aranycsapat van...
