A nem demokratikus államok egyik ismérve a vallásüldözés. Mivel lehetett ezt indokolni? Kétféle eszme született erre, a keresztény és a muszlim megközelítés. Előbbi abból indul ki, hogy mindenkinek az Édenbe lenne jó jutni, ám az eretnekek eltévelyedésük miatt ettől elesnek. Vagyis azért üldözik őket, hogy jobb legyen az üldözötteknek. Ezért volt mindig pap a kivégzéseknél, hogy ha már nem tér át, akkor is legalább mepróbálják őt erőszakkal a mennybe juttatni, de legalábbis pokolbeli kínjait enyhíteni. A felvilágosodás révén merült fel, hogy ez utóbbira hivatkozva mégsem illdomos megölni másokat, és egyre toleránsabb, demokratikusabb társadalmak jöttek létre.
A muszlim felfogás máshogy közelíti meg a kérdést. Az érvelés alapja az individuum érdeke, vagyis, hogy a muszlimnak lesz jobb, aki megöli (erőszakkal elüldözi, áttérti) a hitetlent (legkésőbb a túlvilágon). A felvilágosodás ezen érvelést nem tudja megváltoztatni, mert az ugyanúgy az egyén érdekeiből indul ki, vagyis még támogatja is ezen eszmét. Tehát liberális, demokratikus muszlim állam csak úgy jöhet lére, ha ezen érvelést vallási alapon szüntetik meg.