
Vespasianus császár második fia, vagyis Titus (79-81) öccse természetesen bátyja után uralkodott (81-96). Romában született 51. október 24-n és könnyelmű élete folytán korán szerzett rossz hírnevet. Atyja és bátyja nem engedtek neki befolyást a kormányzás ügyeibe és még a hadseregben sem alkalmazták, a mi Domitianust rendkívül elkeserítette és embergyűlölővé tette. 81. szeptember 14-n követte Titust a trónon. Megrostálta a szenátust az ellenzéki elemektől és megbízható egyéneket nevezett ki a megüresedett helyekre. A szenátus hasztalan törekedett ezt meghiúsítani. Hogy a nép figyelmét a külügyre fordítsa, több háborút kezdett, maga indult 85-ben Galliába, hogy a Rajnán túli chattusokat meghódítsa. E támadás részleteit homály fedi, ám ő győztesnek adta ki magát, felvette a Germanicus jelzőt és diadalmenetben tért vissza Romába.
86-ban személyesen indult Moesiába, de a fővezényletet a tehetetlen gárdafőnökre, Cornelius Fuscusra bízta. Mikor ez vigyázatlanul Daciába rontott, Decebalus seregestől felkoncolta. Erre Tertius Julianust bízta meg a bosszúhadjárat vezetésével, akinek sikerült a dákokat legyőzni. Azonban a környező népek támadása miatt olyan békét kötöttek, aminek értelmében Róma fizetett adót a dákoknak.
Domitianus számos középületet emelt, felépítette a Vitellius alatt leégett Capitoliumot és diadalkapu építéséhez fogott, életbe léptette a capitoliumi versenyeket és az írókat is iparkodott a maga részére megnyerni.
Őrültségében megölette unokatestvérét, Flavius Clemenset, saját szeretőjét, Paris táncost is. Erre valódi összeesküvős bontakozott ki, ami sikeres volt. Az új császár Nerva lett, az ellenzéki szenátorok sorából.