1913 éve (96) halt meg Domitianus császár.
Vespasianus császár második fia, vagyis Titus (79-81) öccse természetesen bátyja után uralkodott (81-96). Romában született 51. október 24-n és könnyelmű élete folytán korán szerzett rossz hírnevet. Atyja és bátyja nem engedtek neki befolyást a kormányzás ügyeibe és még a hadseregben sem alkalmazták, a mi Domitianust rendkívül elkeserítette és embergyűlölővé tette. 81. szeptember 14-n követte Titust a trónon. Megrostálta a szenátust az ellenzéki elemektől és megbízható egyéneket nevezett ki a megüresedett helyekre. A szenátus hasztalan törekedett ezt meghiúsítani. Hogy a nép figyelmét a külügyre fordítsa, több háborút kezdett, maga indult 85-ben Galliába, hogy a Rajnán túli chattusokat meghódítsa. E támadás részleteit homály fedi, ám ő győztesnek adta ki magát, felvette a Germanicus jelzőt és diadalmenetben tért vissza Romába.
86-ban személyesen indult Moesiába, de a fővezényletet a tehetetlen gárdafőnökre, Cornelius Fuscusra bízta. Mikor ez vigyázatlanul Daciába rontott, Decebalus seregestől felkoncolta. Erre Tertius Julianust bízta meg a bosszúhadjárat vezetésével, akinek sikerült a dákokat legyőzni. Azonban a környező népek támadása miatt olyan békét kötöttek, aminek értelmében Róma fizetett adót a dákoknak.
Domitianus számos középületet emelt, felépítette a Vitellius alatt leégett Capitoliumot és diadalkapu építéséhez fogott, életbe léptette a capitoliumi versenyeket és az írókat is iparkodott a maga részére megnyerni.
Őrültségében megölette unokatestvérét, Flavius Clemenset, saját szeretőjét, Paris táncost is. Erre valódi összeesküvős bontakozott ki, ami sikeres volt. Az új császár Nerva lett, az ellenzéki szenátorok sorából.
Vespasianus császár második fia, vagyis Titus (79-81) öccse természetesen bátyja után uralkodott (81-96). Romában született 51. október 24-n és könnyelmű élete folytán korán szerzett rossz hírnevet. Atyja és bátyja nem engedtek neki befolyást a kormányzás ügyeibe és még a hadseregben sem alkalmazták, a mi Domitianust rendkívül elkeserítette és embergyűlölővé tette. 81. szeptember 14-n követte Titust a trónon. Megrostálta a szenátust az ellenzéki elemektől és megbízható egyéneket nevezett ki a megüresedett helyekre. A szenátus hasztalan törekedett ezt meghiúsítani. Hogy a nép figyelmét a külügyre fordítsa, több háborút kezdett, maga indult 85-ben Galliába, hogy a Rajnán túli chattusokat meghódítsa. E támadás részleteit homály fedi, ám ő győztesnek adta ki magát, felvette a Germanicus jelzőt és diadalmenetben tért vissza Romába.
86-ban személyesen indult Moesiába, de a fővezényletet a tehetetlen gárdafőnökre, Cornelius Fuscusra bízta. Mikor ez vigyázatlanul Daciába rontott, Decebalus seregestől felkoncolta. Erre Tertius Julianust bízta meg a bosszúhadjárat vezetésével, akinek sikerült a dákokat legyőzni. Azonban a környező népek támadása miatt olyan békét kötöttek, aminek értelmében Róma fizetett adót a dákoknak.
Domitianus számos középületet emelt, felépítette a Vitellius alatt leégett Capitoliumot és diadalkapu építéséhez fogott, életbe léptette a capitoliumi versenyeket és az írókat is iparkodott a maga részére megnyerni.
Őrültségében megölette unokatestvérét, Flavius Clemenset, saját szeretőjét, Paris táncost is. Erre valódi összeesküvős bontakozott ki, ami sikeres volt. Az új császár Nerva lett, az ellenzéki szenátorok sorából.