206 éve (1803) született Deák Ferenc.
Deák Ferenc Söjtörön született, jómódú középbirtokos családban. Szüleit kamaszkorában veszítette el, így csendes, zárkózott természetűvé vált. Iskoláit Keszthelyen kezdte el járni, majd 1812-ben a pápai algimnázium növendéke lett, innen került a nagykanizsai piarista gimnáziumba, ahol 1817-ben végzett, majd rögtön a győri jogakadémia növendéke lett. A bölcseleti kart 1819-ben, a jogit 1821-ben végezte el. Ezután Pestre került joggyakornoknak, és 1823 végén kapta meg ügyvédi oklevelét. 1824-től 1832-ig Zala megye fizetés nélküli alügyésze és árvaválasztmányának jegyzője volt. A törvényszéki üléseket járva megismerte a megyei jogi élet minden apróbb részletét. Szabadidejében sokat olvasott és tanulmányozta a magyar alkotmány- és jogtörténetet. 1833-36 között - és később 1839/40-ben - ő képviselte Zalát a pozsonyi országgyűléseken, ahol az ellenzék egyik vezéreként a jobbágyság helyzetének javításátért és a szólás valamint a sajtó szabadságáért küzdött.
Elvállalta a tiszti ügyész, árvaszéki jegyző és helyettes alispáni feladatot. Pozsonyban a liberális ellenzéket párttá kovácsolta, és vezérszónokuk lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1839-ben választotta tagjai közé. 1845-ben a Védegylet tagja lett, de politikailag Kossuth és Széchenyi eszméi között állt. 1847/48-ban ismét képviselő lett, április 11. és szeptember 11. között igazságügyi miniszterként Batthyány Lajos miniszterelnök jobb keze. 1851-ben Schmerling osztrák igazságügy-miniszter felszólította, hogy vegyen részt az igazságügyi reformok tárgyalásában, de nem vállalta el. 1855-ben az MTA elnökévé választották. 1860. december 29-n Ferenc József császár kihallgatásra kérette, hogy vele is megvitassa a kiadatás előtt álló februári pátenst, amivel azonban Deák nem értett egyet. Az 1861-es országgyűlés előtt részt vett az országbírói értekezleten, Pest belvárosi képviselője és egyben a Felirati párt vezére lett.
Május 13-án megtartotta felirati beszédét és javaslatát, miszerint szerkesszenek feliratot a királyhoz a 48-as alkotmány visszaállítása miatt. Annak visszautasítása után, augusztus 8-án újat szerkesztett. 1865. április 15-n a Pesti Naplóban megjelent a Húsvéti Cikk, amelyben a jövőbeni kiegyezés lehetőségét vázolta fel. Az 1865-ös országgyűlés meghozta pártja számára a győzelmet: (48-as törvények, a megyei autonómia visszaállítása, dualisztikus tervek) 1866-ban egy újabb császári meghallgatás alkalmával gróf Andrássy Gyulát ajánlotta miniszterelnöknek - maga helyett.
Deák a kormányban sem vállalt munkát, inkább a róla elnevezett kormánypártot irányította. Nem sokkal később Deák betegsége miatt és a vezető réteg visszáságait látva elkedvetlenedett, és visszavonult a politikától, de haláláig neve tartotta össze különböző platformokból álló pártját. Három évnyi elvonultság után, 1876. január 29-n szívbetegsége elvitte. A nemzet halottjának tekintették, a végtiszteletadást az országgyűlés rendezte. A Kerepesi temetőben felállított mauzóleumban nyugszik.