Ma van a nemzetközi Pí-nap (Π), ami a leghíresebb számnak állít emléket. A pí ugyanis régóta foglalkoztatja a matematikusokat, hiszen ez a fontos szám irracionális (végtelen tizedes tört), tehát végtelen sok szám áll a tizedesvessző mögött, ezért sokan próbálták a pí értékét a lehető legpontosabban megadni.
Az esemény apropóját az adta, hogy ezen a napon született Albert Einstein, aki ugyan nem foglalkozott a pível, de a fizikával igen, amelyhez kell sok matematika is. Einstein 1879-ben látta meg a napvilágot Ulmban. "Lassú" gyerek volt, ezért kicsit butának tartották (öregkorára autista tüneteket mutatott - Asperger-szindróma), de jó tanuló volt (matekból sem bukott meg, ám bölcsészeti felvételijén igen). Aarauban (Svájc) fejezte be tanulmányait, és itt lett tanár. A helyi szabadalmi hivatalba került, közben ledoktorált, és olyan elméleti felfedezéseket publikált, amelyekért kortársai szerint megérdemelte volna a Nobel-díjat. Csak ezek után lett zürichi ideiglenes (1909), majd prágai (1911), később berlini (1914) egyetemi tanár. 1921-ben megkapta (végre) a Nobelt egyik 1905-ös publikációjáért. 1926-ban tanítványával, Szilárd Leóval kifejlesztettek egy hűtőgépet, amely máig az atomerőművekben használtak alapja. 1933-ban kénytelen volt elhagyni Berlint, és (noha svájci állampolgár volt) a messzi New Yorkba emigrált.
(El)Ismertségét a relativitás-elméletnek köszönheti ("Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Beszélgess egy csinos nővel egy órát, mintha csak egy perc lenne. Na, EZ a relativitás."), de komoly érdemei vannak a kvantummechanikában, fotokémiában, kozmológiában és egyáltalán, az elméleti fizika bármely (határ)területén.
Az esemény apropóját az adta, hogy ezen a napon született Albert Einstein, aki ugyan nem foglalkozott a pível, de a fizikával igen, amelyhez kell sok matematika is. Einstein 1879-ben látta meg a napvilágot Ulmban. "Lassú" gyerek volt, ezért kicsit butának tartották (öregkorára autista tüneteket mutatott - Asperger-szindróma), de jó tanuló volt (matekból sem bukott meg, ám bölcsészeti felvételijén igen). Aarauban (Svájc) fejezte be tanulmányait, és itt lett tanár. A helyi szabadalmi hivatalba került, közben ledoktorált, és olyan elméleti felfedezéseket publikált, amelyekért kortársai szerint megérdemelte volna a Nobel-díjat. Csak ezek után lett zürichi ideiglenes (1909), majd prágai (1911), később berlini (1914) egyetemi tanár. 1921-ben megkapta (végre) a Nobelt egyik 1905-ös publikációjáért. 1926-ban tanítványával, Szilárd Leóval kifejlesztettek egy hűtőgépet, amely máig az atomerőművekben használtak alapja. 1933-ban kénytelen volt elhagyni Berlint, és (noha svájci állampolgár volt) a messzi New Yorkba emigrált.
(El)Ismertségét a relativitás-elméletnek köszönheti ("Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Beszélgess egy csinos nővel egy órát, mintha csak egy perc lenne. Na, EZ a relativitás."), de komoly érdemei vannak a kvantummechanikában, fotokémiában, kozmológiában és egyáltalán, az elméleti fizika bármely (határ)területén.