A magyar riporterek végig szerencsétlenkedték szokás szerint az ausztrál futamot is, de a gumi témával talán minden eddiginél nagyobb mélységét tárták fel a szakmának (már amennyiben ez szakmának nevezhető). Végig találgatták, ki milyen gumin van, ahelyett, hogy rájöttek volna, hogy nem vagy alig látható a különbség; ideje lenne jobb témát találni.
Két fajta keverék van/lesz minden futamon, ez itt a lágy és a közepesen kemény keverék volt. A versenyen mindenki a két kiállásig a keményebbet használta, és csak a végén a lágyat. Kivétel az egy kiállásos Massa és Wurz előbbi a lágyon indult, míg az osztrák a keményebben, Heidfeld, aki rá is fizetett erre valamint a Honda (a brazil lággyal indult, az angol a közepén kérte ezt).
Két fajta keverék van/lesz minden futamon, ez itt a lágy és a közepesen kemény keverék volt. A versenyen mindenki a két kiállásig a keményebbet használta, és csak a végén a lágyat. Kivétel az egy kiállásos Massa és Wurz előbbi a lágyon indult, míg az osztrák a keményebben, Heidfeld, aki rá is fizetett erre valamint a Honda (a brazil lággyal indult, az angol a közepén kérte ezt).
A lágy keverék gyorsabb, de jobban kopik, tehát hamarabb romlanak a köridei. Ezért a csapatok a keményebben indultak, nehogy túl kopott felülettel kezdjék a versenyt (Heidfeld ezért jött ki hamar - Massa viszont talány, miért csak a 31. körben állt ki; vagy esetleg a régi Bridgestone kapcsolat eredménye?).
A dobogósok azt nyilatkozták, hogy nem éreztek számottevő különbséget a két keverék között, de nem nyüstölték igazán a gumit, mindenesetre ez a szabály egyenlőre nem kavarta meg a versenyt, csak a magyar riportereket.