Nem nyertünk, pedig mindenki várta, hogy felülkerekedjünk a horvátokon. Azokon a horvátokon, akik megverték a formán kívül játszó szerbeket, és akik kétség kívül a legjobbjukat a nyújtották az egész világbajnokságon.
Hiába voltak Szécsi bravúrjai, hiába Kiss Gergely csodás góljai, hiába a fiatalok (Varga Dániel, Szívós Márton) lelkes, remek játéka. A sors iróniája, hogy éppen egyikük, Szívós Marci hagyta ki 7-6-nál azt az ziccert, ami mindent eldönthetett volna... A horvátok egyenlítettek, és egy szívinfarktusos befejezés és hosszabbítás után megnyerték a világbajnoki aranyérmet.
Nekünk pedig folytatódik az ezüskorszakunk, Athén óta nem tudunk nyerni. Pedig idén 10 éve annak, hogy Kemény Dénes átvette a válogatott irányítását, 10 éve vagyunk a világ élvonalában, egyszer fenn, egyszer lenn. A Kemény-éra 21. világeseményén megint az esüst jut nekünk.
A világbajnoki ezüstérmes válogatott: Benedek Tibor, Biros Péter, Fodor Rajmund, Kásás Tamás, Kis Gábor, Kiss Gergely, Madaras Norbert, Molnár Tamás, Nagy Viktor, Szécsi Zoltán, Szívós Márton, Varga Dániel, Varga Dénes. Hét kétszeres olimpiai bajnok, egy egyszeres, és öt fiatal tehetség. Én azt mondom, nagyon jó csapatunk van, az ezüstkorszaknak egyszer vége kell, hogy szakadjon, és akkor megint beköszönthet egy újabb aranykor. És azt mondom: Pekingben meg fogjuk védeni a címünket! A világbajnokságon megmutattuk, hogy igazi CSAPAT vagyunk, de még egy kis idő kell, amíg a fiatalok is elbírják majd a nagy terheket. Azért: szép volt, fiúk!