
A válogatott csapatkapitánya volt abban az időszakban, amikor egyszerűen csak Aranycsapatnak titulálták a válogatottat. A dicső időszak a 1950. V. 14-től 1954. VII. 4-ig, a berni döntőig tartott.

Az 1956-os forradalmat kihasználva néhány társával együtt emigrált, de nem focizhatott, mert az MLSZ megtiltatta ezt. Csupán 2 évvel később engedélyezte neki az UEFA a hivatalos játékot, amikor már azt hitték, túl öreg, hogy számottevő csapathoz kerüljön. Tévedtek. A korszak legnagyobb csapata, a Real Madrid játékosa és legendája lett. 372 mérkőzésen 324 gólt szerzett, 6-szoros bajnok, 4-szeres gólkirály, 3-szoros BEK-győztes.
Edzőként legnagyobb sikerét a Panathinaikosszal érte el, ahol két bajnoki cím mellett egy BEK ezüstérmet is szerzett. Később az AEK Athénnel is nyert egy bajnokságot is. A magyar válogatott élén nem sok siker fűződik nevéhez, de más sem tudott volna többet tenni.
A rendszerváltás után tért vissza hazánkba, élete utolsó 6 évét a fővárosi Kútvölgyi Kórházban töltötte. Tavaly november 17-n hunyt el.