Tiltakozások ellenére Hont Ferenc bekerült a szegedi pantheonba. A tények röviden: Hont 1928-37 közt a szegedi színház rendezője volt, s komoly érdemei voltak a Szegedi Szabadtéri Játékok megalapításában, ahol aztán szintén sokat rendezett. Ezek érdemei, ezekért talán megérdemelhetné a tagságot, ám (miután származása miatt betiltották és munkaszolgálatba került) az új kommunista hatalom egyik lelkes harcosa lett, ami teljességgel kizárttá teszi. A Rákosi-éra egyik legfőbb művésze, aki rengeteg több titulust kapott (igazgatói posztok és Kossuth-díj), cserébe híven szolgálta a pártot.
A szegedi önkormányzat támogatása érthető, hiszen kifejezetten Szegednek használtak érdemei, de ahogy (a "fasiszta elhajlással" nem vádolható) Péter László is felhívta rá a figyelmet, ezekért bőven elég egy emléktábla és egy utcanév, semmi szükség további dicsőítésre. Botkáék azzal próbálták menteni döntésüket, hogy Buday Györgyöt (az első rendszerváltás utáni szegedi díszpolgárt) is megörökítették mondván az első Dóm téri rendezésekor ő volt a díszlettervező...
A döntés védelmében még egy gondolat: Hont nem politikus volt, hanem belesodródott egy helyzetbe emberileg tökéletesen érthető módon (ettől ez még nem megbocsátható). Mindenesetre a helyzet nem azonos pl. Teleki Páléval, akinek érdemeit elhomályosítja politikája, mert ő vezető politikus volt. Egy olyan emberrel lehetne Hontot összehasonlítani, aki művész volt, és érdemei után következtek bűnei (attól függetlenül!). Ilyen művész nem sok volt, de pl. Páger Antal, akinek méltatását nem csökkentik nyilas érzelmei.
Összegezve: Péter Lászlónak adok igazat, nem érdemli meg a legmagasabb kitüntetést a várostól csak kisebbet, de az már van.
Update: Csapody Miklós interpellálásában sérelmezte a szegedi önkormányzat döntését, amit Hiller megvédett, és ezt a parlament elfogadta, igaz néhány kormánypárti nem.
A szegedi önkormányzat támogatása érthető, hiszen kifejezetten Szegednek használtak érdemei, de ahogy (a "fasiszta elhajlással" nem vádolható) Péter László is felhívta rá a figyelmet, ezekért bőven elég egy emléktábla és egy utcanév, semmi szükség további dicsőítésre. Botkáék azzal próbálták menteni döntésüket, hogy Buday Györgyöt (az első rendszerváltás utáni szegedi díszpolgárt) is megörökítették mondván az első Dóm téri rendezésekor ő volt a díszlettervező...
A döntés védelmében még egy gondolat: Hont nem politikus volt, hanem belesodródott egy helyzetbe emberileg tökéletesen érthető módon (ettől ez még nem megbocsátható). Mindenesetre a helyzet nem azonos pl. Teleki Páléval, akinek érdemeit elhomályosítja politikája, mert ő vezető politikus volt. Egy olyan emberrel lehetne Hontot összehasonlítani, aki művész volt, és érdemei után következtek bűnei (attól függetlenül!). Ilyen művész nem sok volt, de pl. Páger Antal, akinek méltatását nem csökkentik nyilas érzelmei.
Összegezve: Péter Lászlónak adok igazat, nem érdemli meg a legmagasabb kitüntetést a várostól csak kisebbet, de az már van.
Update: Csapody Miklós interpellálásában sérelmezte a szegedi önkormányzat döntését, amit Hiller megvédett, és ezt a parlament elfogadta, igaz néhány kormánypárti nem.