A Ferrari finnje elég békésen vezetett, a rajtnál elaludt, majd végig ezt az érzést keltette; nem eröltette egyik McLaren előzését sem. Heidfeld sokakat meglepett, milyen könnyen kihasználta Alonso hibáját, Kubica 6. helye pedig teljessé tette a BMW sikerét, hiszen az autója most sem volt tökéletes, de legalább végre célba ért.
A derékhadat Trulli vezeti, aki az impotens Fisicot előzte. A Toyota az egyenesekben lassabb volt a többieknél, így Jarnonak nem maradt más esélye, mint a rövidebb féktáv. Fisico döbbenten vette észre, hogy hiába húzott el az egyenesben, a kanyarra a másik olasz előbb fordult (Trullit talán fia motiválta, aki aznap lett 2 éves). Kovalainen hozta a semmire sem jó 9. helyet (a hátsó gumijai túl hamar elkoptak),
Wurzot megviselte, hogy a kocsija felülkormányzott volt végig, Ralf nem talált új kifogást, míg Rubens annak örülhet, hogy célba ért a szinte irányíthatatlan autójával, bár ilyen öröm inkább a két Spykert érte, akik összesen 6 kör hátrányt szedtek össze.
Meglepő módon a Hondák és a redbullosok nem bírták a hajtást. Coulthard kipróbálta, mire képes, ha a végéről indulva mindent belead. Gyönyörű versenye lett volna, ha bírja a jobb hátsó kardántengelye, de Webber kasztnija is csak 5 körrel élt tovább. Igaz, utóbbi valószínűleg más miatt adta meg magát, de az auszi csak annyit tudott, hogy a tanksapka nem csukódott le (talán a sebváltó rakoncátlankodott)...
A két Aguri versenyének leglátványosabb pontja kiesésük volt, de ez még inkább igaz az első kör baleseteinek áldozataira (Button és Speed).