Kipróbáltam az egyik megváltozott helyi szakrendelést, és elégedetlenül távoztam, de nem az átalakítás miatt, hanem azért, amit nem alakítottak át.
Időpontot kell kérni, de ha valaki enélkül érkezik, akkor utolsónak, de megvizsgálják. Ez még nem meglepő, de a fülem hallatára küldtek el egy beteget a rendelési idő vége felé, mondván nincs időpontja, míg az utána következőt hellyel kínálták.
Az sem tetszett, hogy miután a dokira kerek 20 percet vártam (mert a szomszéd szobában "intézkedett") vizsgálattal, recepttel, mindennel 3 percet foglalkozott velem a 300 Ft-ért. Ez 6000 Ft-os órabér ugyebár, ami neki csak fizetés-kiegészítés...
A várakozás alatt 4 asszisztenst láttam amint az unalom különböző fázisait mutatják be. Szóval a betegfelvételen levő kettővel együtt 6 asszisztens jutott az egyszem doktornőre. Ami persze az ő dolga, csak azt nem értettem, miért nem ultiztunk akkor legalább.
Az jutott hát eszembe, hogy ha ennyire ráérnek, akkor miért nem lehet azt megcsinálni, hogy felvegyék a betegek adatait addig, amíg az előzőt kivizsgálja a doki. Minden adott ehhez: szabad asszisztens, gép, elkülönített váró. Csak az akarat hiányzik, hogy tegyenek az orvosok is valamit azért, hogy a beteg jobban érezze magát.
Egyáltalán, az orvosok mindig azt érzékeltetik, hogy ők nem egy szimpla szolgáltatást végeznek, hanem megoldják a mi legnagyobb gondjainkat, amiért nekünk tisztelni kell őket, jóindulattal viseltetni irántuk, türelemmel kibírni bármit és persze jattolni.
Ha az egészségügyi reform csak azt eléri, hogy az orvosok valóban a betegekért lesznek, ha a társadalom végre csak egy fontos szolgáltatásnak fogja tartani az orvoslást, akkor már megérte. De én ebben nem hiszek...