Meggyalázták Kádár sírját. Szomorúan olvasgatom a reakciókat, mert a sírgyalázás (főleg, ha ilyen durva) megbotránkoztat. Lehet az akárkinek a sírja, azt tessék tiszteletben tartani! A sírhely ugyanis nem az ember érdemeinek jutalma, hanem az emberi méltósághoz való jog gyakorlása. Ezt a jogot pedig semmilyen körülmények között nem lehet megvonni senkitől.
Sírhelye van a gyilkosoknak, példálul Szálasi Ferencnek is. Meg lehet tekinteni, a neonácik évente koszorúzzák is. Eichmannak ott a tenger, lehet a parton sírdogálni. Nem lehet tehát azt mondani, hogy Kádár olyan gonosz volt, hogy ez neki nem jár. De jár. Nézegetem a fotókat, semmi olyan nincs a síron, ami több lenne, mint bárki másé. Ha mégis van, akkor ideje lenne már eltávolítani, mert azzal érdemeit ismerné el az állam (akkor is, ha családja fizette).
Ami viszont a hivatalos reagálások illeti, alig van olyan, ami korrekt. A bal- és jobboldal  (Munkáspárttól SZDSZ-en át a KDNP-ig) hallgat Kádár negatív megítéléséről (Vitányi Iván pl. nem, de ő nem az MSZP nevében beszélt) és csak a gyalázatot emlegeti. Mikor háborodtak fel más sírgyalázás esetén? Mert így nagyon kilóg a lóláb! Igenis meg kellene mondani, hogy ez nem politika, nem a személy az érdekes, és mostantól bárki, akár K. Gáspár, akár S. Ábrahám akár ifj. H. Lóránt (majdani) sírjának meggyalázásakor is sajtótájékoztatót tartunk, és felelősségrevonást követelünk!
A Fidesz nyilatkozata az, amely még a legjobb: "A Fidesz ezt az esetet nem politikai, hanem kegyeleti kérdésnek tekinti. A végső nyugalom mindenkinek jár", de ők sem teszik hozzá, amit még muszáj lenne. Mert ez remek alkalom egy gyors Kádár-elemzésre. Hogy végre arról beszéljenek a bárgyú szavazók, hogy milyen rossz is volt akkor, hogy miért volt rossz. Hogy ne Kádár legyen a 20. század legnagyszerűbb magyar politikusa. Hogy ne szavazzon ma senki egy pártra abban a reményben, hogy majd olyan jó lesz, mint akkor.