
Újdombóvárott született 1925-ben, labdarúgó pályafutását 1938-ban, 13 évesen kezdte a Dombóvári Vasutasban. 21 évesen került az ifjú hátvéd a Pécsi Vasutas Sport Klubhoz, ahonnan a tavaszi idényben már el is igazolt Dorogra, amely mint a többi csapat akkoriban többször is nevet változtatott. Innen hívta be Sebes Gusztáv a válogatottba.
Tagja az 1952-es Helsinkiben Olimpai aranyérmet szerző válogatottnak. Annak ellenére, hogy eredeti posztja hátvéd volt, nagy érdemeket szerzett azzal, hogy az ellentámadásokból ő maga is kivette a részét. A stabil technikai tudása mellett, gyorsasága miatt dicsérik a korabeli híradások. Játszott Wembley-ben az 1953. november 25-n, az "Évszázad mérkőzésén", melyet válogatottunk 6-3-ra megnyert. Szintén tagja volt az 1954-es VB ezüstérmes csapatnak.
1950 és 1956 között 48 alkalommal ölthette magára a címeres mezt, és 1947-től 1960-ig összesen 274 bajnoki mérkőzésen futott ki a pályára.
Aktív labdarúgó pályafutása után a Testnevelési Főiskolán szakedzői tagozaton szerzett diplomát, majd Dorogon, Esztergomban és a Fősped-Szállítók csapatánál is dolgozott edzőként, míg sportvezetőként a Komárom-Esztergom Megyei Labdarúgó Szövetség munkáját irányította. Tagja volt a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségének, 1993-ban az MLSZ alelnökének is megválasztották. 1995-ben a Magyar Olimpiai Bizottság érdemrendjével tüntették ki.

1950 és 1956 között 48 alkalommal ölthette magára a címeres mezt, és 1947-től 1960-ig összesen 274 bajnoki mérkőzésen futott ki a pályára.
Aktív labdarúgó pályafutása után a Testnevelési Főiskolán szakedzői tagozaton szerzett diplomát, majd Dorogon, Esztergomban és a Fősped-Szállítók csapatánál is dolgozott edzőként, míg sportvezetőként a Komárom-Esztergom Megyei Labdarúgó Szövetség munkáját irányította. Tagja volt a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségének, 1993-ban az MLSZ alelnökének is megválasztották. 1995-ben a Magyar Olimpiai Bizottság érdemrendjével tüntették ki.