Egy kis alkotmánytörténet következik arról, hogyan szűnt meg hazánkban a halálbüntetés.1990. október 24-n mondta ki az Alkotmánybíróság (AB) az ítéletet.
Az indoklás szerint egy az alkotmányban talált elmondás feloldásának eredményeként született ez a döntés. Ugyanis az alkotmány 54. §. 1. bekezdése (továbbiakban A), amely tiltja az élet önkényes elvételét és a 8. §. 2. bekezdése (továbbiakban B), amely szerint az élethez való jog lényeges módon nem korlátozható. Az ellentmondás abban áll, hogy B esetében semmilyen módon nem oltható ki az élet, míg A esetében csak önkényes módon tilos. Az ellentmondást úgy oldotta fel az AB, hogy kimondta, az élet elvétele mindig önkényes. Ebből pedig az következik, hogy semmilyen formában sem engedélyezett, vagyis ítéletként sem hozható, azaz eltörölte a halálbüntetést.
A figyelmes olvasó már tudja, mik is a problémák.
1) Ha az élet kioltása mindig önkényes, akkor A passzusban felesleges az önkényes jelző, noha az pontosan azért van ott, mert az alkotmány megalkotója meg akarta ezt különböztetni.
2) Valójában elég egyértelmű, hogy nincsen semmilyen ellentmondás, hiszen az A-ban említett önkényes elvétel valójában a B által említett lényeges mód.
3) Az AB a vélt ellentmondás feloldására nem a parlamenthez fordult (ti. az illetékes ennek feloldására egy alkotmánymódosítással), hanem maga oldotta meg. Ez olyannyira ellentétes az AB feladatával, hogy soha többé nem fordult elő, és remélhetőleg nem is fog.
4) Abból, hogy az élet elvétele mindig önkényes és tilos az is következik, hogy az abortusz (és eutanázia) is törvénytelen. Ennek ellenére az AB később ennek eldöntését a parlamentre bízta...
5) Lehetett volna könnyen jó indokot találni a halálbüntetés eltörlésére. Az 54. §. 2. bekezdése tiltja a kegyetlen, embertelen, megalázó büntetést, márpedig a halálbüntetés az. A Sólyom László vezette Ab azonban máshogy döntött.
Ha valakit érdekel a halálbüntetés világtörténete, itt elolvashatja.
