Május 23-n nyerte meg a BL-t az AC Milan és a magyar kézilabda bajnokságot a Pick Szeged.
Két ellentétes mérkőzést láthattunk, de alapvetően nem a két sportág különbözősége miatt. A focisták úgy léptek pályára, hogy ne kapjanak gólt, míg a kézisek minél többet akartak szerezni. Éppen ezért az előbbi a BL-történet talán legunalmasabb meccse volt, amelyhez képest egy Liverpool-Chelsea v. egy Celtic-Milan felemelő élmény volt (micsoda véletlen, hogy ez a két meccs jutott eszembe). Ezzel szemben a kézimeccs igen pörgő volt, a Szeged nem ült rá a vezetésére egészen az utolsó percig.
Mindkét mérkőzésen sok technikai hiba akadt és helyenként túlzott durvaságra került sor (Alonso, Lusnyikov egyaránt megúszta), még ha a meccs egésze alapvetően sportszerű is volt. A legnagyobb különbség a végén történt, amikor a Veszprém megmutatta, hogy pofátlanságból nincs szüksége továbbképzésre, mert elvonultak, amikor a Szeged átvette az aranyérmet. Természetesen az angol csapat úriember módjára viselkedett.
A Szeged legjobbja Puljezevics és Vadkerti volt, míg a túloldalon nehéz kiemelni bárkit is, de erre leginkább Tatai és Iváncsik esélyes (tehát ugyanazok a posztok). A legtöbb labdát Pirlo és Krivokapics adott el, 3 kapufát lőtt Ilyés és Iváncsik, leggyengébben Ilyés (9/1), Perez (7/1) és Gerard (4/1) támadott, 100%-os lett Mezei (3/3), Gál (2/2) és Inzaghi (2/2), 0%-os maradt Sutka (1/0) és Sesum (2/0).
A Pick Szeged 11 év után diadalmaskodott újra, a Milannak csak 4 évet kellett erre várnia.